482 éve készült el az Érdy-kódex

1527 – Beírja utolsó sorait, ezzel befejezi az Érdy-kódexet egy ismeretlen karthausi szerzetes.

Az Érdy-kódex a legnagyobb magyar legendagyűjtemény s egyben a legterjedelmesebb magyar nyelvemlék.
Közepes méretű papírkódex, legnagyobbrészt folyóírással, kisebbrészt a fejezetek és darabok címeiben, illetve az episztolákban nagybetűkkel írva.

Teljes egészében egyetlen kéz munkája, leírója egy ismeretlen karthausi szerzetes lehetett, aki az utolsó sor tanúsága szerint 1527-ben, Szent Kelemen napján, azaz november 23-án fejezte be művét.
Ez az évszám a kódexben még kétszer kerül elő, az 515. és a 605. lapokon, tehát a kódex utolsó negyedrészében, s minthogy a Prologus a munka egyik okaként a „pestifera luteriana heresis”-t, azaz a reformációt említi, ez pedig hazánkban csak 1520 után kezdett terjedni, ennélfogva a kódex írásának kezdetét ez éven túlra, az utolsó rész készülésének időtartamát véve alapul legalább 1524-re kell tennünk.
Mivel azonban az írója minden bizonnyal egy szerzetes, aki az ilyen munkához bőséges idővel rendelkezett, nem lehetetlen, hogy az egész kézirat az 1526 és 1527-es években készült.


A nyelvemlék értékét az a körülmény is emeli, hogy ez az egyetlen irodalmi emlék, ami a magyar karthausiaktól – a „néma barátoktól” – fennmaradt.

Tartalma tulajdonképp prédikációk az egész évre, azonban egy részében az egyházi év kilencven főbb szentjének legendáit is magában foglalja, s különösen érdekes azért is, mert a magyar egyházban különösen tisztelt szentek legendáit, I. István és I. László legendáit, Szent Imre hercegét, Szent Erzsébetét, Szent Gellértét, Remete Szent Pálét stb. elbeszéli.

Temesvári Pelbárt

A kódex legnagyobb részt Temesvári Pelbárt, 15. századi híres egyházi író latin nyelvű munkái alapján készült, azonban néhány máshonnan beiktatott magyarázatot leszámítva egészében véve csupán másolat. Készülésének helyét és régi tulajdonosait nem ismerjük. Mindössze annyit tudunk, hogy a 17. század végén a nagyszombati papi szeminárium tulajdona volt, innen 1814-ben Stipsics Ferenc apát felajánlása révén a Nemzeti Múzeum könyvtárába került. Nevét Toldy Ferenc adta, aki legelső ismertetőjéről, Érdy Jánosról nevezte el. Ma az Országos Széchényi Könyvtár őrzi.