Kosztolányi Dezső (Szabadka, 1885. március 29. – Budapest, 1936. november 3.) író, költő, műfordító, újságíró, a Nyugat első nemzedékének tagja.
Kosztolányi Dezső: Bölcsesség
Keblem vörös: ó megsebeztek!
Vért ont sajogva oldalam,
vergődöm a bánatba veszteg,
sötét szobába egymagam.
Lezárom ajkamat, velőm ég,
szenvedve, tűrve egyedül,
gúnyoljatok csak kába dőrék,
szivem szárnybontva fölrepül.
Nem háboritjátok meg álmom,
mert bú szüli legszebb dalom,
a sorscsapást rajongva áldom,
s a bánatot magasztalom.
Miért hajíttok, mért dobáltok,
reám nehéz, hegyes követ?
Hisz minden ádáz, bosszus átkot
ezer szelíd áldás követ.
És annyi átka nincs a gaznak,
mint mennyi áldásom nekem.
Nagy lelkem a jóságba gazdag,
és győz a törpe lelkeken.
...
Vért ont sajogva oldalam,
vergődöm a bánatba veszteg,
sötét szobába egymagam.
Lezárom ajkamat, velőm ég,
szenvedve, tűrve egyedül,
gúnyoljatok csak kába dőrék,
szivem szárnybontva fölrepül.
Nem háboritjátok meg álmom,
mert bú szüli legszebb dalom,
a sorscsapást rajongva áldom,
s a bánatot magasztalom.
Miért hajíttok, mért dobáltok,
reám nehéz, hegyes követ?
Hisz minden ádáz, bosszus átkot
ezer szelíd áldás követ.
És annyi átka nincs a gaznak,
mint mennyi áldásom nekem.
Nagy lelkem a jóságba gazdag,
és győz a törpe lelkeken.
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése