Budapest egyik legszebb egyházi épülete a VII. kerületi Rózsák terét ékesítő Árpád-házi Szent Erzsébet plébániatemplom.
Az impozáns épület Steindl Imre egyetlen jelentős egyházi alkotása, aki a tervekbe több olyan épület részleteit is beleszőtte – pl. a kassai dóm, a marburgi középkori templom –, amelyek kapcsolódnak Szent Erzsébet kultuszához.
A monumentális méretű templom építését 1893-ban kezdték meg, felszentelésére 1901. május 16-án került sor.
A korai francia gótika elemeit megidéző épület az egyik utolsó képviselője azoknak az úgynevezett összművészeti alkotásoknak, ahol az építész egészen a belső berendezési tárgyak megtervezéséig teljes egységben tervezte meg az épületet.
A templom falait sárga színű sajtolt téglával borították, míg az idő viszontagságainak jobban kitett épületelemek (fiatornyok, párkányok stb.) faragott terméskőből készültek. A főhajó és a szentély tetőzetét természetes palával fedték.
A terrakottamunkák Zsolnay Vilmos pécsi gyárából kerültek ki, aki Steindllel együtt kísérletezte ki a később pirogránit néven ismertté vált, ekkor még Steindl-masszaként emlegetett anyagot.
Ritka szerencse, hogy ezt az egységét még mai is őrzi a templom, bár a Róth Miksa által tervezett üvegablakok nagyobb részben sajnos megsemmisültek – a szentély üvegablakai eredetiek –, de a többi berendezési tárgy szinte hiánytalanul ma is megvan.
Az impozáns épület Steindl Imre egyetlen jelentős egyházi alkotása, aki a tervekbe több olyan épület részleteit is beleszőtte – pl. a kassai dóm, a marburgi középkori templom –, amelyek kapcsolódnak Szent Erzsébet kultuszához.
A monumentális méretű templom építését 1893-ban kezdték meg, felszentelésére 1901. május 16-án került sor.
A korai francia gótika elemeit megidéző épület az egyik utolsó képviselője azoknak az úgynevezett összművészeti alkotásoknak, ahol az építész egészen a belső berendezési tárgyak megtervezéséig teljes egységben tervezte meg az épületet.
A templom falait sárga színű sajtolt téglával borították, míg az idő viszontagságainak jobban kitett épületelemek (fiatornyok, párkányok stb.) faragott terméskőből készültek. A főhajó és a szentély tetőzetét természetes palával fedték.
A terrakottamunkák Zsolnay Vilmos pécsi gyárából kerültek ki, aki Steindllel együtt kísérletezte ki a később pirogránit néven ismertté vált, ekkor még Steindl-masszaként emlegetett anyagot.
Ritka szerencse, hogy ezt az egységét még mai is őrzi a templom, bár a Róth Miksa által tervezett üvegablakok nagyobb részben sajnos megsemmisültek – a szentély üvegablakai eredetiek –, de a többi berendezési tárgy szinte hiánytalanul ma is megvan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése