2009. november 2., hétfő

Böjte Csaba üzenete


Mennyország!
A minap, - mielőtt úgy döntöttem, hogy Déva, és Szászváros után még máshol is nyitunk gyermekvédelmi központokat, - arra gondoltam, hogy a Jó Istentől munkám fejében azt kérem, hogy legyen ott, a mennyek országába, hol nekem is reményem szerint laknom adatik, egy szép tó, ha lehet vízeséssel. Nagyon meg voltam elégedve a jó vásárral, lelkesen szervezgetem is Szovátán, meg Kolozsváron a dolgokat, de most, a halottak napja alkalmából, hogy jobban elgondolkoztam arra a következtetésre jutottam, hogy nem jól döntöttem. Úgy érzem, hogy talán az Úr, nem veszi zokon, ha a végigényemet egy kisé átírom. Szeretném, ha ott, ahol nekem lakni adatik a mennyek országában, lenne egy nagy - nagy ablak. Én szépen kikönyökölnék az ablakba és nézném a szép nagy családomat.

Mennyország!
Úgy gondolom, hogy roppant izgalmas lesz az örök életem. Az a sok gyermek, kit megismertem, és megszerettem, a sok-sok munkatárs, jó barát élete, hogy fog fejlődni, alakulni, kiből mi lesz, ki kinek fog udvarolni, stb. Megannyi roppant izgalmas kérdés, előre látom, hogy lassan, kell kérjek, egy olyan kezet, melyen legalább ötven új legyen, hogy a mennyei izgalmamban legyen amit rágjak.

Menyország!
Örök nyugodalom? Úgy gondolom, hogy nekem ott arra nem lesz időm, hisz biztos, hogy imádságos szeretettel jelen fogok lenni sok -sok diplomaosztásnál, a gyermekeink lakodalmain, unokáink, dédunokáink keresztelőin, sok sok örömön, és talán bánaton is. Meg aztán, lassan - lassan, egy - egy korosodó hajdani gyermek elé is, el kell menni a mennyek országának kapujába.
Mennyország!
Persze mind mondtam, nagyon szeretném, ha az a bizonyos ablak jó nagy lenne, ha idővel szép sorjába a munkatársaim is oda könyökölnének mellém, hogy együtt izguljuk, örvendjük hosszan egy-egy gyerekünk ügyetlen botladozását, vagy nagyszerű sikereit. Drukkolnánk, talán, ahogy ismerem magamat még fogadásokat is kötnék néhány mennyei puszi reményében. S a nagycsalád mind egy nagy galeri drukkolna a késobb befutóknak, azzal a biztos tudattal, hogy mindenki ki a jó harcot megvívja, s a pályát megszaladja, biztos, hogy dobogós helyet nyer az Úrtól.

Mennyország!
Én bűnös ember vagyok és még is próbálok, mindenkinek tehetségem szerint minden munkát megfizetni, becsülettel. Tudom, hogy a Mi Urunk sokkal jobb patron. Tudom, hogy bőségesen megfizet mindenért mit az Ő nevében tettem, éppen ezért, hiszem, hogy meg lesz az a szép nagy ablak, párnázott könyöklővel. Sot tudom, hogy már meg is van, és azt is tudom, hogy nem áll ott poroson, pókhálóson, hanem elhunyt szeretteink néznek talán aggódva, talán jókedvű, vidám szeretettel le ránk. Hiszem, hogy nagyon sok ablakból, nagyon sokan, imára kulcsolt kézzel, néznek le ránk.

Mennyország!
Örök hazánk, mit számít, ha itt a földön bármit is elvesznek tőlünk, ha tudjuk, hogy te drága Istenünk országodban haza vársz.

Csaba t.

(Fordította: Csóka Annamária)

1 megjegyzés:

mammka írta...

Úgy szeretem az Atya írásait!!!!Nem elvont üzenetek,hanem nagyon is emberiek...