Cserreg, forgolódik,
mint a labda, fölpattan,
előbb a bokrok ágán,
máris ül az ablakban.
Bujkál egérmódra
farakásba, tüskésbe:
zsákmányért besandít
minden falrepedésbe.
Didereg a többi,
halvány, első fényre vár, -
ő, csak ő beszélget,
a legkisebb madár.
Csendülőn és hosszan,
harsány-frissen füttyöget:
haljon a kopár föld
legalább egy éneket.
Hadd tudja mindenki:
fúj bár, fagy bár erősen,
nem halt meg a tavasz,
nem hallgat az ökörszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése