Kitaibel Pál (1757 - 1817) orvos, természettudós, polihisztor, egyetemi tanár.
Mindmáig ó érte el a legnagyobb eredményeket a hazai flórakutatásban. Mint botanikus adjunktus a pesti egyetemen megalapozta és rendszerezte a herbáriumot.
Mindmáig ó érte el a legnagyobb eredményeket a hazai flórakutatásban. Mint botanikus adjunktus a pesti egyetemen megalapozta és rendszerezte a herbáriumot.
A kormány megbízásából vizsgálta az ország ásványvizeit. Ennek eredményei halála után jelentek meg két kötetben.
Kitaibel tevékenyen részt vett a pesti botanikus kert fejlesztésében, majd 1792-től megkezdte a hazai flórakutatást, de kémiai ténykedését sem hagyta abba.
Saját vízanalitikai eljárást dolgozott ki, a helyszínen tudta meghatárzni a vízben oldott gázok mennyiségét.
Kutatóútjain Horváth-Szlalvóniát, a tengermelléket, a Bánátot és Erdély egy részét tanulmányozta. Eredményeit kétszáznyolcvan színes rézmetszettel illusztrált három kötetben tette közzé.
Akkoriban a Kárpát-medencéből 3060 növényfajt ismertek, ebből 1959 fajt a svéd Carl von Linné fedezett fel, s fennmaradó 1109 leírásán 268 szerző osztozik, közülük Kitaibel Pál messze kiemelkedik 146 növényfaj megismertetésével. Méltán kapta a "magyar Linné" nevet.
1810-ben a móri földrengést tanulmányozta. A földrengés irodalmában ő adta az első tudományos leírást: különösen értékes az a térkép, amely az izoszeizmáknak az első tudatos használatát bizonyítja. Tiszteletére egy mályvanemzetség - és egy botanikai szaklap - a Kitaibelia nevet viseli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése