A szíved majdnem megszakad
szólnál, de szavad elakad,
szólnál, de görcs és fájdalom
fuldoklik föl a torkodon,
oly mélyről, mintha lelkedet,
a recsegő idegeket húzná magával,
úgy sajog szád felé néma sóhajod.
S egyszerre oly gyönge leszel,
hogy szárnyas szédülés ölel,
fogaid közül valami sírás, valami állati
nyöszörgés kínlódik elő s azt hiszed:
a következő pillanat mindent,
ami él,elfúj, mint pókhálót a szél.
,,,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése