Mint héjj az almát, borít a magány,körülkerített és szólt: "Ennyi vagy!"
Hordom az élet bőrét, burkomat
s látom, mindenki páncélt hord magán.
A mindenségből furcsa kivonat:
millió véletlenből összegyűltem,
de már megszületve elkülönültem
s most magány vagyok, s új magányra mag.
Gyümölcs vagyok magamban, idegenben.
Úgy vénülök, mintha kis életemben
át kéne élnem az egész világot.
Nap, föld, eső voltam, most alma, várok:
várom, hogy a halál kezébe vesz
s lehámozza rólam az életet.
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése