Tizenkét éves korától verselt. Tizenhat évesen megjelentette első, Ady hatása alatt álló verseskönyvét, Az Élet tavaszánt (1921). 1922-27 között Bp.-en jogot végzett. Ügyvédjelölt, könyvtáros volt. Verseiben a kor lírai formanyelvének szinte minden lehetőségét kipróbálta. A Papírember (1928) c. második verseskönyvét, melynek függelékében jelentek meg vizuális versei, értetlen kritika fogadta. Másfél évre Debrecenbe költözött, 1930-ban Párizsba utazott. Súlyos egzisztenciális gondokkal, utóbb betegséggel is küzdött.
1936-ban Párizsban – a többi között Kandinszkij és Arp aláírásával-kiadta a Dimenzionista Manifesztumot, amelynek megjelenése után néhány nappal hazatért gyógyíttatni magát. Átmeneti javulása idején az Orion Rádiógyár számára írt reklámszövegeket. Befelé forduló, halálközelséget sugalló verseit Kiáltás címmel foglalta kötetbe 1942-ben.
Már-már végzetessé váló betegségéből a jóga segítségével lábalt ki, 1948 és 1960 között szinte kizárólagosan a légzőrendszer alakításával és tapasztalatainak elméletté kovácsolásával foglalkozott. Rendszerét a Ne légy többé beteg! c. kéziratban maradt munkájában tette véglegessé. Az avantgárd új hulláma idején költészete és teoretikus ténykedése iránt ismét nagy érdeklődés mutatkozott. Újabb lírája azonban egyenetlen volt, népszerűségét gyermekversei alapozták meg. Modern francia, orosz és szerb költőket fordított magyarra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése