2010. január 25., hétfő

110 éve született Fekete István

Fekete István (Gölle, 1900. jan. 25. – Bp., 1970. jún. 23.) író, József Attila-díjas (1960).



Apja Fekete Árpád tanító, iskolamester. Anyja Sipos Anna. Fekete István nagyapja, Fekete Antal az Esterházyak hercegi építésze volt.
Fekete Árpád kemény, kitartó munkával alapozta meg családja jövőjét, megbecsülését Göllén. A "mester", Gölle fő- és kántortanítója tudásával, szigorával és tisztességével nyerte el a falusi emberek tiszteletét, de gazdálkodóként is híressé vált a környéken és országosan egyaránt.


Nagy hatással volt rá anyai nagyanyja- akivel egy szobában lakott-valamint édesanyja, akik melegszívű szeretetükkel ellensúlyozták apja vasszigorát.

1936-ban írta meg a Gárdonyi Géza Társaság történelmi regénypályázatára A koppányi aga testamentumát, amellyel nyert.


1939-ben a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda magyar nemzeti szellemiségű regénypályázatán a Zsellérek című regénye kapta az első díjat.
Hamarosan a Kisfaludy Társaság tagja lett, és innentől híres írónak számított. 1946-ig. Akkor indexre került a proletárdiktatúráról és a bolsevizmusról írottak miatt, és a politikai rendőrség, az ÁVO is bántalmazta. Kiverték a szemét, szétverték a veséjét, és hajnalban egy katonai kocsiból kidobták a János Kórház mellett.
Miután kizárták a Magyar Írók Szövetségéből, már csupán az Új Ember és a Vigilia fogadta szívesen írásait. Aztán újra változtak az idők: 1960-ban József Attila-díjjal tüntették ki a Tüskevár című regényéért. Ismét népszerű lett. Nem sokáig élvezhette, hetvenévesen érte a halál.












Hamvait 2004-ben temették újra Göllén, mert – mint fia idézte – egyedül Göllén érezte jól magát.

Nincsenek megjegyzések: