Apja Fekete Árpád tanító, iskolamester. Anyja Sipos Anna. Fekete István nagyapja, Fekete Antal az Esterházyak hercegi építésze volt.
Fekete Árpád kemény, kitartó munkával alapozta meg családja jövőjét, megbecsülését Göllén. A "mester", Gölle fő- és kántortanítója tudásával, szigorával és tisztességével nyerte el a falusi emberek tiszteletét, de gazdálkodóként is híressé vált a környéken és országosan egyaránt.
Nagy hatással volt rá anyai nagyanyja- akivel egy szobában lakott-valamint édesanyja, akik melegszívű szeretetükkel ellensúlyozták apja vasszigorát.
1936-ban írta meg a Gárdonyi Géza Társaság történelmi regénypályázatára A koppányi aga testamentumát, amellyel nyert.
1939-ben a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda magyar nemzeti szellemiségű regénypályázatán a Zsellérek című regénye kapta az első díjat.
Hamarosan a Kisfaludy Társaság tagja lett, és innentől híres írónak számított. 1946-ig. Akkor indexre került a proletárdiktatúráról és a bolsevizmusról írottak miatt, és a politikai rendőrség, az ÁVO is bántalmazta. Kiverték a szemét, szétverték a veséjét, és hajnalban egy katonai kocsiból kidobták a János Kórház mellett.
Miután kizárták a Magyar Írók Szövetségéből, már csupán az Új Ember és a Vigilia fogadta szívesen írásait. Aztán újra változtak az idők: 1960-ban József Attila-díjjal tüntették ki a Tüskevár című regényéért. Ismét népszerű lett. Nem sokáig élvezhette, hetvenévesen érte a halál.
Hamvait 2004-ben temették újra Göllén, mert – mint fia idézte – egyedül Göllén érezte jól magát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése