173 éve halt meg Puskin

Alekszandr Szergejevics Puskin (Moszkva, 1799. június 6. – Szentpétervár, 1837. február 10.) orosz költő, író, drámaíró, az orosz irodalom fejlődésének meghatározó alakja, aki mindhárom műnemben maradandó alkotásokat hozott létre. A modern orosz irodalmi nyelv megteremtője.



Az oly sokáig feudális Oroszországban az ősi földesúri felső réteg egyik tekintélyes családjának volt a gyermeke. Művelt otthonban nevelkedett. Ezek az orosz úriemberek otthonukban is franciául beszélgettek. Az apa, Szergej Puskin elegáns francia verseket írt, szűk körben költőnek is tekintették.

Puskin verset szaval az idős Gyerzsavin előtt.
Ilja Jefimovics Repin festménye, 1911

A szülői otthon szalonjában nevezetes férfiak is gyakori vendégek voltak, köztük a tisztelt és nagy tekintélyű Karamzin is, a fiatal költő fontos pártfogója. — E nagy előzmények mellett a költő anyai családja is nevezetes volt. Az anya nagyapja Nagy Péter kedvelt főtisztje, az afrikai Hannibál volt. Négernek lenni a XVIII. századi Oroszországban még nem volt szégyen, csak egzotikum. És ha az egzotikus férfi bátor katona volt és tábornokságig vitte fel, utódainak sem vált szégyenére. Puskin idővel érdekes családi hagyományát örökítette meg „Nagy Péter szerecsene" című, töredékességében is érdekes, regényes írásában.

A napóleoni háborúk végeztével (1815-ben) Puskin 16 éves. Baráti körének jó része már a felvilágosodás és a forradalmi eszmék ábrándos híve. Ezekből a fiatalokból verődik össze a később „dekabrista" mozgalomnak nevezett, főleg fiatal tisztekből és néhány költőből álló csoport, amely polgárosodó orosz világról ábrándozik. Kezdetben a Napóleont legyőző I. Sándor cár sem idegenkedett tőlük.

A kor divatja

Puskin világszemléletét a húszas évek elején ez a szellem befolyásolta, barátai javarészt azok közül kerültek ki, akik hamarosan (1825-ben) a dekabrista felkelés részesei, majd áldozatai lettek. Költészetét ezzel párhuzamosan Byron egyszerre világdivattá szélesülő hatása befolyásolta.

A következő év decemberében volt a dekabrista felkelési kísérlet és a dekabristák kivégzése.
Puskin igazolhatóan és köztudomás szerint távol volt, vádat sem emeltek ellene, sőt hamarosan a száműzetés alól is kegyelmet kapott.

Váltogatott szerelmek után megnősült: nagyon szép, nagyon izgalmas, nagyon csapodár nőt vett feleségül. Még csak azt se tudjuk, hogy olykor-olykor tényleg megcsalta-e a férjét, de az udvarban ezt suttogták. Puskin lírai versei közkedveltek voltak. Már korábban elkezdte írni nagy történelmi drámáját, a Borisz Godunov-ot.

Puskint mindig is idegesítette feleségének nem is rossz, inkább kétes híre. Most, a végjátékban egy Franciaországból menekült hollandi diplomata léhűtő fia terjesztett rágalmakat az asszonyról. A kor úri kényszere szerint ilyenkor párbajnak kell következnie. Az „Anyegin" tragikus mozzanata, amikor a hős értelmetlen párbajban megöli barátját. Abban az időben Európa-szerte a párbaj járványként terjedt az úri ifjúság körében. Puskin is kénytelen volt kihívni a rágalmazót. Pisztolylövésre ment a halálos játék. Puskin halálos sebet kapott.

Lenszkij és Anyegin párbaja, Repin festménye

Sokan állították, hogy szándékos gyilkosság volt. A szabad szellem veszedelmes volt az egész orosz úri rendnek. Erre a kérdésre ugyanúgy nincs válasz, mint Sándor cár eltűnésére. Hanem Lermontovot, aki háborgó versben meg merte írni, hogy a nagy költő halála szándékos gyilkosság volt, nemsokára egy párbajban lelőtték.

(részletek: http://www.literatura.hu/irok/romantik/puskin.htm)