Színészcsaládban született, gyermekkorában vidéki társulatokban ismerkedett a színészmesterséggel. Játszott Szabadkán és Debrecenben is, de főként a fővárosi színházakban szerepelt.
1901. március 2-án Széll Kálmán a Nemzeti Színház örökös tagjává nevezi ki.
1901 júniusában Kassán, és augusztusban Balatonfüreden játszotta utolsó vendégszerepeit, továbbiakban a nyári vendégjátékoktól visszavonult. 1905-ben Kada Elek: Helyre asszony c. darabjában játszik a Királyszínház színpadán, nagy sikert hozva a darabnak. 1906 novemberében Vidor Pál partnere, aki menetközben átvette a válságba került Népszínház igazgatását, öngyilkos lett a kusza színházi viszonyok miatt. Hosszas vajudást követően a Népszínházat összevonják a Nemzetivel, ami gyakorlatilag a népopera műfajának elhalását eredményezi. Blaha aki a népopera műfajában mozgott a legotthonosabban, most prózai szerepekben is bizonyítani kénytelen.
1909-ben Móricz: Sári biró-jában, vagy a "Lányom"-ban tündöklő alakítását a kritika és a nézők is egyaránt dicsérik. Férjének 1910-ben bekövetkezett halála azonban visszavonulásra készteti. Sokáig nem lép fel, s 1912-ben eljátssza a "Piros bugyelláris"-t néhányszor közkívánatra, majd utoljára Garamszeghy Sándor: Matyólakodalom c. darabjában lép föl, ám Blaha visszavonulása miatt kell levenni a műsorról.Az I. világháború alatt néhányszor eljátszotta a Nagyamamát, színházba azonban leginkább a Magyar Színházba járt ahol unokája Blaha Gitta szereplését követte nyomon. (Mikszáth: Szent Péter esernyője - női főszerep.)
Utoljára 1923-ban lép színpadra a Városi Színházban, a Népszínház nyugdíjasai tiszteletére rendezett ünnepségen, de itt nem énekel. A filmezéstől idegenkedett, zavarta a hangnélküliség, az erőteljes maszkírozás, a mozdulatok groteszksége. Visszavonulását követően egyszer mégis kamera elé áll. 73 éves korában az Országos Színészegyesület örökös tagjává avatja.
1914-től visszavonultan él, nővérével, majdan Manci nevű kis unokájával, Balatonfüredi házát eladva, az ún. "Szelényi"-házban levő lakásában. Agyára húzódó betegsége egyre erősödött, szervezete legyengült, többnyire a lakásában élt. 1925. szeptember 25-én ünnepelte meg a 75. születésnapját, cigányzenekar adott szerenádot, ám a nagyasszony hamar elfáradt, s visszavonult.
Ablakából hosszan nézte egykori színházát. Egy végzetes tüdőgyulladás vette le végleg a lábáról, amiből fölépült ugyan, de ágyhoz kötötten élt attól fogva haláláig.1926. január 18-án, 76 éves korában távozott a színész "Nagyasszony".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése