2010. január 2., szombat

Ancsel Éva gondolatai

Nem értem: miért csak annak ég a bőre, akit arcul ütnek? Miért nem sokkal inkább annak, aki megütötte? S miért nem ő visel vizes kendőt az arcán, de ahhoz nem hasonlót, amilyet - arcának égése ellen - Mózes viselt? - Légy igazságos: van, akinek tud égni az arca attól, hogy ütött.


A csodálkozás öröm, mivelhogy fölfedezés. Aki nem tud csodálkozni, az örülni se tud. De baj van azzal is, aki csak hivatásos bűvészek mutatványain csodálkozik és nem tudja, hogy a kövek rajzolata, vagy egy kéz félszeg mozdulata sokkal ámulatra méltóbb.


Több embert ismerek, akinek szárnya van - igenis szárnya. Csak nem szoktak erről beszélni, nem is lenne helyénvaló. Még viselni is csak rejtve szokták, zakó, kabát vagy blúz alatt. Elvégre nem lehet fedetlen szárnyakkal villamosra szállni, még akkor se, ha nincsen tábla, amely kimondaná: "Szárnyakkal felszállni tilos!"


A szeretet ugyan miért lenne vak? Hiszen nincs az a szeplő, amit ne akarna látni a másikon. Vakságra csak a gyűlöletnek van szüksége.



Ancsel Éva

(Budapest, 1927. május 23. – Budapest, 1993. május 1.) magyar filozófus (Állami Díjas),

költő, esszéíró, az MTA tagja.

Nincsenek megjegyzések: