2010. január 11., hétfő

Francesco D' Assisi: Naphimnusz



Mindenható, felséges Atyánk, hozzád száll a
dicséret, magasztalás, tisztelet és hála.

Minden a te tulajdonod, s nincs ember, aki
méltó lenne nagy neved kimondani.

Áldott vagy Uram, s kezed minden műve áldott,
legfőképpen öreg bátyánk, a Nap:
az égből néz ő le, és tőle világos a nappal,
és ékes, szépséges ő, tündökletes,
ó, felséges Atyánk, mint te magad.

Dicsérjen téged nénénk, a Hold, meg a Csillagok,
te formáltad őket s mind oly gyönyörűen ragyog.

Uram, dicsérjen téged bátyánk, a Szél,
a levegő, meg a felhő, a derűs ég s a vihar,
te táplálod teremtményeid ezek áldásaival.

Dicsérjen téged kedves hugunk, a Víz,
aki hasznos, alázatos és tiszta is.

Uram, dicsérjen téged öcsénk, a Táz,
vele gyújtasz fényt napszállat után,
szép és félelmetes ő, erős és vidám.

Uram, dicsérjen téged jóságos Földanyánk,
ki hátán hordoz minket s áldásait árasztja ránk:
minek pompás virága a réten: gyümölcse a fán.

Boldogok, Uram, akik szerelmedért másoknak megbocsátanak,
akik betegséget szenvednek el és keserű kínokat,
boldogok, kik békén tűrik a föld nyomorát,
mert elnyerik ők, felséges Atyánk, fényes koronád.

Dicsérjen téged testvérünk, a testi halál,
akiről emberfia nem menekülhet -
jaj annak, kit a végső perc halálos bűnben talál!
Boldogok, kik szent akaratodban megnyugosznak:
a második halált nem kell elszenvedni azoknak.

Dicsérjétek Urunkat, ég a föld seregei,
áldjátok őt és nagy alázattal szolgáljatok neki!

(Fordította : Képes Géza)

Nincsenek megjegyzések: