Pusztul, ami csak egy; vak, aki egynek
lát valamit;
védelem kell védtelen életednek,
s védekezik.
Gyöngeséged páncélt izzad magára,
mint a csiga;
száz karddal jár benned előre-hátra
minden vita.
Utak sara, vágyol a messzeségbe,
s bár itt maradsz,
felkapaszkodol a tipró kerékre
s vele szaladsz.
Olyan szennyes vagy, hogy neked a legszebb
a tisztaság,
s aki nem olyan, mint te, az se vethet
követ reád.
Minden erényed bűnben született és
bűn lesz megint,
de az akkordba a sokféle zengés
viszi a színt.
Kiépited magadból, mint a számok,
a végtelent,
és mert csupa rendetlenség vagy, álmod
s urad a rend.
Nevetve cáfolsz, hogy cáfolva hidd el,
amin nevetsz;
igaz egész csak ellentéteiddel
együtt lehetsz.
Egész életed leplez és leleplez,
de odajut,
odafut mégis lassan, így, szivedhez
az Igaz Ut.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése