Berde Mária (Kackó, 1889. február 5. – Kolozsvár, 1949. február 20.) erdélyi magyar író, költő, műfordító.
Berde Mária Julianna neve valahogy kiesett az irodalmi köztudatból. Pedig irodalomtörténetünk jelesebb írónői közé tartozik, életében népszerű volt, sőt tekintélyes volt minálunk is, a romániai magyar közönség körében is; néhány regénye románul, németül és franciául is megjelent. A két világháború közti erdélyi magyar irodalom egyik főalakjának számított.
Elsősorban mégis regényben alkotott maradandót. A férfi—nő helyzete foglalkoztatta a társadalomban, és természetesen konfliktusoktól sem mentes, változó kapcsolatuk.
Első regénye, Az örök film (1917) hőse egy önállóságra törekvő fiatal lány, aki a század elején szeretné, előítéletek hálójában, megvalósítani önmagát... A nő szerepének megélése, erkölcsi kötöttségei további regényeiben is élénken foglalkoztatják (Haláltánc, 1924, Szent szégyen, 1925, Tüzes kemence, 1936, Keresztjáró szerelem, 1941).
Külön színfolt életművében történelmi regénye, a Romuáld és Andriána (1925), és ma is lenyűgözően izgalmas a Marosvásárhelyen játszódó kulcsregénye, a Szentségvivők (1935) az erdélyi írók küzdelmeiről s a Zord idő című folyóiratról.
A kulcsregényt nem véletlenül emlegettük, szereplői Molter Károlytól Reményik Sándorig és Osvát Kálmánig jól felismerhetőek.
Sírja a házsongárdi temetőben
A Trianon utáni hallucinatórikus tespedésből való kitörés vágyát fogalmazza meg, egyik utolsó fejezetének részletével emlékezünk rá, mely a Dsida Jenő Nagycsütörtök című verséből is jól ismert helyszínen, a legendás székelykocsárdi állomáson játszódik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése