2010. február 14., vasárnap

331 éve halt meg Cook kapitány

James Cook (Yorkshire, Marton, 1728. október 27. – 1779. február 14.)


Utazások és felfedezések
1768-ban a Royal Society az admiralitással együttműködve megszervezte az első tudományos expedíciót a Csendes-óceánra, és a még eléggé ismeretlen 40 éves Cookot bízták meg annak vezetésével.
Sietve kinevezték hadnaggyá, és egy szerény külsejű, de rendkívül szilárd felépítésű szénszállító hajót bocsátottak rendelkezésére Whitbyből.
Cook azt a parancsot kapta, hogy vigye el a Royal Society tudósait és segédszemélyzetét Tahitibe, hogy onnan megfigyelhessék a Vénusz bolygó átvonulását a Nap előtt.


Ez 1769. június 3-án megtörtént, és utána Cooknak meg kellett találnia a déli földrészt, az úgynevezett Terra Australist (a tudósok érvelése szerint ennek azért kellett léteznie, hogy kiegyensúlyozza az északi félteke tömegét).
Cook egy korai hajózási almanachot és réz szextánsokat (csillagászati szögmérőket) vitt magával, de első útján kronométere nem volt.


Tahititól délnyugatra, ahol elődei nyugat és nyugat-északnyugat felé vitorláztak a kedvező széllel, Cook elindult déli irányba, és megtalálta Új-Zélandot, majd a térképen rögzítette a sziget adatait. E nehéz feladat hat hónapot vett igénybe. Ezután ahelyett, hogy a Horn-fokot megkerülve hazaindult volna a nyugati széllel, nyugat felé átszelte a Tasman-tengert, és 1770. április 19-én elérte Ausztrália délkeleti partját.

A 3200 km hosszú keleti part mentén észak felé vitorlázott, menet közben felméréseket végzett, és szerencsésen átkelt a queenslandi Nagy-korallzátonyon (Great Barrier Reef) - azóta is azt tartják, hogy ez volt a világ egyik legkockázatosabb hajóútja -, majd áthajózott a Korall-tengeren és a Torres-szoroson.


Az egyik éjjel a hajó egy korallnyúlványba ütközött, de ellenállt az ütődésnek, és menetképes maradt. Az „Endeavour” ezután kikötött a közeli queenslandi parton. A sérülést kijavították, majd Cook vezetésével a hajó visszatért Angliába.

Rövid időre megállt Bataviában (ma Jakarta), hogy készleteit feltöltse. Legénysége mindaddig feltűnően jó egészségben volt, ám a szárazföldön kapott lázban és vérhasban harmincan meghaltak. Skorbutban viszont senki sem halt meg. (Ezt a betegséget a nem megfelelő élelmezés, a C-vitamin hiánya okozta, és a XVIII. században, a hosszú tengeri utakon részt vevő legénységeket ez tizedelte meg.)
Ettől azért menekültek meg, mert Cook nemcsak a tisztaságról és a jó szellőzésről gondoskodott a legénységi körletben, hanem a megfelelő étrendhez is ragaszkodott, például tormát, savanyú káposztát és egyfajta narancskivonatot iktatott az étrendbe.
1772 júliusa és 1775 júliusa között Cook, ismét két korábbi whitbyi hajóval, a „Resolution”-nal és az „Adventure” kísérőhajóval olyan vitorlás utat tett meg, amelyet a legnagyszerűbbek közt tartanak számon. A Terra Australisnak nyomát se találta, bár a Déli-sarkvidéken a hetvenedik szélességi körön belül vitorlázott.

Viszont sikeresen végrehajtotta az első nyugat-keleti irányú körutat ezen a szélességi fokon, télen feltérképezte Tongát és a Húsvét-szigetet, a Csendes-óceánon felfedezte Új-Kaledóniát, az Atlanti-óceánon pedig a déli Sandwich (más néven Éfaté)-szigeteket és a Dél-Georgia-szigetet.

Bebizonyította, hogy a valóságos Terra Australis nem más, mint Ausztrália és Új-Zéland, további földek pedig csak a Déli-sarkvidék jégsorompói mögött, az örök fagy birodalmában létezhetnek.
És ismét, legénységének egyetlen tagja sem halt meg skorbutban.

A Csendes-óceánnak volt még egy megfejtésre váró titka: létezik-e átjáró az Atlanti- és a Csendes-óceán között, és ez északnyugaton, Kanada és Alaszka körül, vagy északkeleten, Szibéria körül vezet-e. Bár Európából kiindulva már régóta hiába keresték a tengeri átjárót, feltételezték, hogy a Csendes-óceán északi részéről elinduló expedíció esetleg sikeres lehet. Nyilvánvaló volt, hogy Cook lesz az az ember, aki vállalja az átjáró felderítését.
1776 júliusában ismét elindult a „Resolution”-nal és egy másik whitbyi hajóval, a „Discovery”-vel. A keresés sikertelen volt, ugyanis sem északnyugaton, sem északkeleten nem létezett vitorlás hajók számára használható átjáró, az út pedig Cook halálához vezetett. Egy csónak eltulajdonítása körül kitört rövid perpatvarban, Kealakekua mellett, a tengerparton polinéziai bennszülöttek meggyilkolták.

Nincsenek megjegyzések: