Henry Wadsworth Longfellow: Az esős nap

A nap hideg, borús és szürke;
Esik, s a szél nem csendesül le;
A málladozó falon inda tapad,
De ha tombol a szél, levelek hullanak,
A nap borús és szürke.

Sorsom hideg, borús és szürke;
Esik, s a szél nem csendesül le;
Míg gondolatom múltamra forr,
A vihar sok régi reményt sodor,
Sok nap borús és szürke.

Hallgass, bús szív! szűnjék panaszod;
Felhők mögött Nap fénye ragyog;
A te végzeted közös emberi végzet,
Esők nélkül nincs földi élet,
A napok közt kell a szürke.

/Radó György fordítása/