2010. február 22., hétfő

Márai Sándor: Kaland


Élsz, s egyszerre megrohan a kaland. Mi ez a kaland? Nem ismertél meg senkit, nem nevetett szemedbe az olcsó, boldog, vacak öröm, egyedül vagy. S mégis történik ez órákban körülötted valami. Az élet, délután négykor, egyszerre izgalmas lesz és veszélyes. Mindenféle jelek figyelmeztetnek, a köznapinak értelme van. Egy ajtó nyílik, mintha a végzet küldöttje nyomná le a kilincset. A napsugár szíven döf, mint az orgyilkos pengéje. Fülelsz, neszelsz. Mi ez a kaland, amely betört az álom - ólmos létezésbe? Aztán egyszerre megérted és elsápadsz.

Megérted, hogy élsz. Ez az egyetlen kaland.


/Részlet: Ég és föld/

Nincsenek megjegyzések: