1937. február 16-án szabadalmaztatják a nejlont
Az amerikai W. H. Carothers szabadalmat kap a szintetikus anyagok ősének, a nejlonnak a gyártására.
Ahogyan a második világháború lángba borította a világot, hadszíntérré vált a Távol-Kelet is, Japánból - mely a legjelentősebb selyemexportőrnek számított - pedig nem érkezett több selyem az ellenséges hadviselő felek számára.
Ez egyáltalán nem azért keserítette el őket, mert így nem gyárthattak belőle estélyi ruhákat és egyéb, drága öltözékeket. A tartós és erős szövet hiánya leginkább azért érintette fájdalmasan a stratégákat, mert akkoriban számtalan hadi felszerelés alapanyaga volt. Selyemből készültek az ejtőernyők, a sátorlapok, a nagy szakítószilárdságú kötelek, a golyóálló mellények és még sok más egyéb is. A természetes úton nyerhető gumi mennyisége sem volt elegendő a hadseregek étvágyának csillapítására, így égetően szükségessé vált egy rugalmas, olcsón és nagy tömegben előállítható helyettesítő anyag felkutatása.
A háborús felek egymástól függetlenül dolgoztak a probléma megoldásán, végül az Egyesült Államokban működő Du Pont cég járt sikerrel.
A nejlonnal folytatott kísérletek biztatóak voltak, a műanyag szálak tartósnak bizonyultak, még kétszázötven fokon sem kezdtek nyúlni, így a Du Pont cég 1937. február 16-án kezdeményezte szabadalmaztatását. Az első, kereskedelmi forgalomban kapható nejlontárgy egy fogkefe volt, melynek még csak sörtéi készültek ebből az anyagból, később pedig a nejlon horgászzsinórok is megjelentek a boltok polcain. Természetesen hadikellékek is készültek a "pókhálónál vékonyabb, acélnál erősebb" szálakból, de rugalmasságukat kihasználva a Du Pont megalkotta és piacra dobta az első női harisnyákat is.
A nők addig selyemharisnyát hordtak, a selyemínséges időkben azonban ilyenhez nem juthattak hozzá. Amikor híre ment, hogy "műselyemből" készült harisnyák kaphatóak, az üzleteket ostrom alá vették a hölgyek. A háború éveiben e ruhadarabok az egyik leginkább áhított termékké váltak, az amerikai katonák zsákjaiban pedig eljöttek a jó öreg Európába is (ahol éppen nekik köszönhetően szövődött annyi románc az amerikai katonák és az európai hölgyek között...).
Míg a nejlon története sikersztori, addig feltalálójáé kevésbé. Carothers negyvenéves korában öngyilkosságot követett el, alulértékelte teljesítményét, elégedetlen volt az általa sikertelennek tartott életével - holott akkoriban már javában tartott a nejlon világhódító útja, mely máig töretlen.
forrás:http://www.pepita-magazin.hu/portal/page/portal/Nembulvar/Tartkez/Cikkek/E672051E5CFF47549987C9E428192852
Az amerikai W. H. Carothers szabadalmat kap a szintetikus anyagok ősének, a nejlonnak a gyártására.
Ahogyan a második világháború lángba borította a világot, hadszíntérré vált a Távol-Kelet is, Japánból - mely a legjelentősebb selyemexportőrnek számított - pedig nem érkezett több selyem az ellenséges hadviselő felek számára.
Ez egyáltalán nem azért keserítette el őket, mert így nem gyárthattak belőle estélyi ruhákat és egyéb, drága öltözékeket. A tartós és erős szövet hiánya leginkább azért érintette fájdalmasan a stratégákat, mert akkoriban számtalan hadi felszerelés alapanyaga volt. Selyemből készültek az ejtőernyők, a sátorlapok, a nagy szakítószilárdságú kötelek, a golyóálló mellények és még sok más egyéb is. A természetes úton nyerhető gumi mennyisége sem volt elegendő a hadseregek étvágyának csillapítására, így égetően szükségessé vált egy rugalmas, olcsón és nagy tömegben előállítható helyettesítő anyag felkutatása.A háborús felek egymástól függetlenül dolgoztak a probléma megoldásán, végül az Egyesült Államokban működő Du Pont cég járt sikerrel.
A nejlonnal folytatott kísérletek biztatóak voltak, a műanyag szálak tartósnak bizonyultak, még kétszázötven fokon sem kezdtek nyúlni, így a Du Pont cég 1937. február 16-án kezdeményezte szabadalmaztatását. Az első, kereskedelmi forgalomban kapható nejlontárgy egy fogkefe volt, melynek még csak sörtéi készültek ebből az anyagból, később pedig a nejlon horgászzsinórok is megjelentek a boltok polcain. Természetesen hadikellékek is készültek a "pókhálónál vékonyabb, acélnál erősebb" szálakból, de rugalmasságukat kihasználva a Du Pont megalkotta és piacra dobta az első női harisnyákat is.
A nők addig selyemharisnyát hordtak, a selyemínséges időkben azonban ilyenhez nem juthattak hozzá. Amikor híre ment, hogy "műselyemből" készült harisnyák kaphatóak, az üzleteket ostrom alá vették a hölgyek. A háború éveiben e ruhadarabok az egyik leginkább áhított termékké váltak, az amerikai katonák zsákjaiban pedig eljöttek a jó öreg Európába is (ahol éppen nekik köszönhetően szövődött annyi románc az amerikai katonák és az európai hölgyek között...).
Míg a nejlon története sikersztori, addig feltalálójáé kevésbé. Carothers negyvenéves korában öngyilkosságot követett el, alulértékelte teljesítményét, elégedetlen volt az általa sikertelennek tartott életével - holott akkoriban már javában tartott a nejlon világhódító útja, mely máig töretlen.
forrás:http://www.pepita-magazin.hu/portal/page/portal/Nembulvar/Tartkez/Cikkek/E672051E5CFF47549987C9E428192852
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése