XV. századi ismeretlen költő: Emlékdal Mátyás király halálára

Néhai való jó Mátyás királ
Sok országokat te bírál!
Nagy dícsérettel akkoron valál
Ellenségednek ellene állál.

Hatalmasságodat jelentéd,
Bécsnek hogy városát te megvevéd,
Ékes sereged ott féletéd,
Királi széked benne helheztetéd.

Németországot amikor kéványád,
Szent koronádhoz választád,
És nagy sok részre hasogatád,
Magyari uraknak tisztül mind elosztád.

Akkoron te lél oly igen drága,
Téged kéványa cseh Prága.
Meghervadozott szép zeld ága,
Nem kellemetes neki virága.

Terekektűl nyerél ajándokokat,
Ne pusztítanád országokat,
Ne kergetnéd bassájokat,
Ne fenyegetnéd ű császárokat.

Igyekezel vala sok országokra,
És nagy hatalmas városokra,
Az vizen álló Velencére
És benne való belcs olaszokra.

Magyarországnak fényes világa
És rettenetes bajnaka,
Nyomorultaknak kies hajlaka,
Nagy ékességnek es te valál oka.

Nagy ékessége tisztességenknek,
Nagy bátorsága félelmenknek,
Ótalmazója magyar népeknek,
Rettenetes lél az lengyeleknek.

Királok kezett lél te hatalmas,
És nagy igyeknek diadalmas,
Néped kezett nagy bizodalmas;
Légy Úristennél immár nyugodalmas.