Génua városállam nagytanácsa, a szenátorok kormányzó testülete oly módon újult meg, hogy tagjai köréből évenként öten kiváltak. Az öt megüresedett helyre előbb 120, később 90 jelölt közül, sorsolás útján delegálták az új szenátorokat. A génuai polgárság évről évre izgatottan várta az ünnepélyes választásokat, és persze szinte mindannyian fogadásokat kötöttek az öt polgár személyére. Aki legalább két új tanácstag nevét eltalálta, már valamilyen mértékű jutalomhoz juthatott. A legtöbbet természetesen az a fogadó vághatta zsebre, aki mind az öt újdonsült szenátor nevét megjósolta.
Az esedékes évi sorsolással megbízott szenátor Benedetto Gentile volt az, aki javasolta a városvezetésnek, hogy a játék hivatalos jelleggel bírjon, jövedelme pedig szolgálja ezentúl az állam céljait. Az elgondolást tett követte. A 90 jelölt neve mellé egy számot írtak, és a nyereményeket úgy szabályozták, hogy minden megvásárolt sorsjegy már eleve bizonyos profitot jelentsen a kibocsátó hatóságoknak.
A génuai rendszerű lottót 1751-ben a császári pátens vezette be az osztrák és cseh örökös tartományokban.
1868-ban létrejött a Magyar Királyi Lottóigazgatóság, amely évente hárommillió forinttal gazdagította az államkincstárt.
Mivel a bevételekből származó haszon immár az ország vagyonát gyarapította, rövidesen négyszáz gyűjtőhelyet tartottak nyilván.
A lottó (lotto, lotteria, lutri), olyan szerencsejáték, amelyben a játékosok között a nyerés és vesztés esélyeit egészen a véletlen - átvitt értelemben személyesítve a sors - dönti el, a nélkül, hogy az esélyeket a játékosok ügyessége vagy szándéka módosíthatná. Rendesen számokat vagy más teljesen egynemü dolgokat, pl. golyókat, kockákat stb. tesznek be valamely urnába v. forgó dobba, a szerencsekerékbe s aztán vagy bekötött szemmel kihúz valaki, vagy pedig rendes forgása közben kidob a gép a szerencsekerékből egy-egy számot vagy golyót stb.; az a játékos, aki az ekként kihúzott számra tett, nyer, a többiek pedig a bankárral szemben veszítenek.
Az esedékes évi sorsolással megbízott szenátor Benedetto Gentile volt az, aki javasolta a városvezetésnek, hogy a játék hivatalos jelleggel bírjon, jövedelme pedig szolgálja ezentúl az állam céljait. Az elgondolást tett követte. A 90 jelölt neve mellé egy számot írtak, és a nyereményeket úgy szabályozták, hogy minden megvásárolt sorsjegy már eleve bizonyos profitot jelentsen a kibocsátó hatóságoknak.
A génuai rendszerű lottót 1751-ben a császári pátens vezette be az osztrák és cseh örökös tartományokban.
1868-ban létrejött a Magyar Királyi Lottóigazgatóság, amely évente hárommillió forinttal gazdagította az államkincstárt.
Mivel a bevételekből származó haszon immár az ország vagyonát gyarapította, rövidesen négyszáz gyűjtőhelyet tartottak nyilván.
A lottó (lotto, lotteria, lutri), olyan szerencsejáték, amelyben a játékosok között a nyerés és vesztés esélyeit egészen a véletlen - átvitt értelemben személyesítve a sors - dönti el, a nélkül, hogy az esélyeket a játékosok ügyessége vagy szándéka módosíthatná. Rendesen számokat vagy más teljesen egynemü dolgokat, pl. golyókat, kockákat stb. tesznek be valamely urnába v. forgó dobba, a szerencsekerékbe s aztán vagy bekötött szemmel kihúz valaki, vagy pedig rendes forgása közben kidob a gép a szerencsekerékből egy-egy számot vagy golyót stb.; az a játékos, aki az ekként kihúzott számra tett, nyer, a többiek pedig a bankárral szemben veszítenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése