A halasi csipke első megjelenése óta, 1902-től nagyon fontos részét képezi a magyar népművészetnek és azon kevés csipkeműhely közé tartozik, amely a századfordulón épült és a sokszor oly nehéz körülmények ellenére mind a mai napig működik.
Az első halasi csipke terveit Dékáni Árpád készítette, habár az első csipkék a halasi születésű Markovits Mária (Kiskunhalas, 1875. szeptember 22.- Kiskunhalas, 1954. október 21.) keze alatt születtek meg.
E csipkék varrott csipkék, de technikájuk egyedülálló.
Csipke-függő
A halasi csipke különlegessége a motívumok erőteljes körvonala.
A kontúrfonalat eleinte cérnából hurkolták, később már ehhez kész fonalat használtak. A kontúrozott motívumok belsejét szövőöltéssel, köznapi néven "stoppolással" töltik ki. E kitöltést olyan tökélyre fejlesztették, hogy a legfinomabb batiszthoz vált hasonlóvá.
Egyes korai csipkéken megfigyelhető, hogy a stoppolás helyett még egyfajta hálós kitöltéssel próbálkoznak, majd ezt a kitöltést a stoppolással vegyítik. A csipkék anyaga eleinte durvább, majd később leheletfinom fehérítetlen lenfonal, s ugyancsak eltérően a különböző más csipkéktől, az 1902-1911 között készült Dékáni terveket gyakran színes selyemfonalból varrták, s ritkán fémfonallal is díszítették.
A korai csipkék díszítőmotívumait összekötő öltések rendkívül egyszerűek.
Gyakori a pálcikához hasonló, vagy hálószerű kapcsolás, melyet néha pókolás díszít.
Páros hattyú terítő
(fotók: http://www.csipke.halas.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése