A "pekingi" jelző onnan ered, hogy a hatalmas ország egyes vidékein különböző színjátszási stílusok alakultak ki, melyek a 19. században a fővárosban olvadtak egybe. Ekkoriban még nem is tekintették művészetnek, inkább a lenézett "vásári" műfajok közé tartozott.
A műfaj egyesíti magában az éneklést, a zenét, a táncot és a harcművészetet. Sajátos gesztusrendszere van, amit magasfokú mozgáskultúrával adnak elő. A művészek falzett-hangon énekelnek. a női szerepeket is férfiak játsszák.
A hatvanas években megkezdődött kínai kulturális forradalom idején Mao elnök felesége Csian Csing /aki korábban szinésző volt/ lefejezte ezt az ősi műfajt: csak 18 operát engedett játszani! Az utóbbi években iskolákat, egyetemeket hoztak létre ennek a műfajnak az újraélesztésére és fejlesztésére.
Fő hangszere a a kéthúros ku-csü, melyet az UNESCO a világörökség részének nyilvánított.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése