Székely népballada - Kádár Kata

Anyám Anyám édös anyám
Gyulainé édös anyám

Én èvöszöm Kádár Katát
Jobbágyunknak szép leányát

Nem engedöm édès fijam
Gyula Márton
Hanem vödd el nagy uraknak
Szép leányát

Nem kell neköm nagy uraknak
Szép leánya
Csak kell neköm Kádár Kata
Jobbágyunknak szép leánya

Emehetsz hát édös fijam
Gyula Márton
Kitagadlak nem vagy fijam
Sem eccör sem máccor

Inasom inasom kedvesebb inasom
Huzd elé hintómat fogd bé lovaimot

Lovakot béfogták utnak indúlanak
Egy keszkenyőt adott neki Kádár Kata

Mikor e' szénibe' vörösre vátozik
Akkor életöm is tudd meg megvátozik

Mönyön Gyula Márton högyekön vögyekön
Eccör vátozást lát a cifra keszkenyön

Inasom inasom kedvesebb inasom
A föd az Istené a ló az eböké
Fordújunk mett vörös szén már a keszkenyő
Kádár Katának is immán rég vége lött

A falu véginél vót a disznyópásztor
Hallod-é jó pásztor mi újság nállatok

Nállunk jó ujság van de neked rossz vagyon
Mett Kádár Katának immán vége vagyon
A te édös anyád őtet elvitette
Feneketlen tóba belé is vetette

Jó pásztor mutasd meg hol vagyon az a tó
Aranyim mind tijéd a lovam s a hintó
El is mönének ők a tónak széjire
Kádár Kata lelköm szój ègyet itt vagy-é

A tóba megszólalt Kádár Kata neki
Hézzája beugrék hamar Gyula Márton

Édes annya vizi búvárokat kűdött
Megkapták meghalva összeölelkezve

Egyiköt temették ótár eleibe
Másikat temették ótár háta mögé

A kettőből kinött két kápona-virág
Az ótar tetejin összekapcsolóttak
Az annyok odamönt le is szakasztotta
A kápóna-virág hézzá így szólala

Átkozott légy átkozott légy
Édes anyám Gyulainé
Éltömbe rossz vótál
Most is meggyilkótál