2010. április 4., vasárnap

Juhász Gyula: Megint tavasz...





Megint tavasz van, és megint panasz van
Szívemben, ebben az örök kamaszban.
Mert fiatal még, és nem értik őt,
Repül, mint nyíl, mit Szerelem kilőtt.

Repül, de már nem várják szívesen
Az ifjak, és a vének kedve sem
Derül reája, s úgy borul föléje
Az ég, mint hűtlen szép szemek kökénye.

Ravasz tavasz, ne játssz velem hiába,
Ne csalj, színek és fények orgiája!
Ha jő a tél majd, s hímez jégvirágot,
Én akkor is még múltak májusában
Emlékek orgonáit tépve járok.


Nincsenek megjegyzések: