2010. május 22., szombat

Rainer Maria Rilke: A zene


Ő... alszik... Úgy, hogy tiszta ébredése
oly éberséget szül, mely minket álom
ölébe dönt... Ó, borzalom vetése!
Földhöz verődik: koppanás a sáron,
beködli céljaink nehézkedése.
Éghez verődik: rádtárul egésze!

Éghez verődik: testivé merednek
a rejtett számok; sűrűbben mozognak
a tér atomjai. Fényként remegnek
a hangok. És mi itt lent fül azoknak,
az valahol szem is: ott boltozódnak
e dómok, ahol az eszmék teremnek.
Valahol van a zene, mint ahogy
e fény valahol messzi hang a fülben...
Csupán számunkra elválaszthatók...
És e kétfajta rezgés közt az űrben
a névtelen Több... Ó, mi bújhatott
a gyümölcsökbe? Ízük adja
értéküket? S egy illat mit tanít?
(Megismeréseink határait
kuszálja testünk minden mozdulatja.)

Zene: te, kútmedencénk zuhatagja,
hulló sugár, hangtükrözés, te boldog
fölébredő a keltő indulatra,
nyugalom, melyet bőség árja bontott,
te nálunk több... minden céltól eloldott
s szabad...

Csorba Győző fordítása

2 megjegyzés:

csicsada írta...

Kedves Babóca!

Kérlek így ismeretlenként fogadd el tőlem a Kreatív Blogger díjat. Nagyon sok kellemes órát töltöttem már itt Nálad, hálámat és köszönetemet szeretném ezzel kifejezni.
Kérlek látogass meg a honlapomon, ott átveheted a díjat. www.csicsada.freeblog.hu

Szeretettel: Csicsada

Babóca írta...

Kedves Csicsada!
Nagyon köszönöm a kedves szavakat.