Báró Orczy Emma (Tarnaörs, 1865. szeptember 23. – London, 1947. november 12.) magyar származású angol írónő. A Vörös Pimpernel című regény szerzője. A Vénusz bolygón kráter őrzi nevét.
Kalandokat kedvelő fantáziájából 1903 körül pattant ki a walesi herceg kedvenc udvari bolondja, a dúsgazdag, ámde értelmi képességeit tekintve kevésbé tehetős Sir Percy Blakeney figurája. Az angol arisztokrata a valóságban persze nagyon is éles eszű, sőt titokban halálra ítélteket és börtönben senyvedőket ment meg a francia forradalom vezetőinek markából, jele pedig a vörös pimpernel (mezei tikszem) nevű virág.
A Pimpernel nem egyedül dolgozik, szövetségesei vannak Angliában és Franciahonban is, sőt sejteni lehet, hogy a Vörös Pimpernel ligájának maga a walesi herceg is tagja. A műből természetesen a romantikus szál sem maradhatott ki: Sir Percy felesége az egykor ünnepelt francia színésznő, Marguerite, aki eleinte bárgyúnak tartja férjét, de idővel rájön, hogy valójában ő a Pimpernel. Méltó ellenfelekben sincs hiány, ott van köztük a Pimpernel nyomában loholó Chauvlain és maga a forradalom atyja, Robespierre is.
A történet könyv formájában nem keltett feltűnést (igazából csak a tizenkettedik kiadó mutatott iránta érdeklődést). Színpadi változata viszont 1905-ben egész Londont felbolydította, s több mint 2000 előadást ért meg.
A franciák orra alá borsot törő Vörös Pimpernel annyira magával ragadta a köztársaság eszméjét holmi gyengeelméjűségnek betudó angolokat, hogy kikövetelték a folytatást. Orczy Emma végre szabadon engedhette képzeletét, utolsó Pimpernel története 1940-ben jelent meg Mam,zelle Guillotine címmel. Blakeney figurája az anyagi biztonságot is meghozta az írónő számára, bevételeiből még egy házra is futotta Monte Carlóban.
Kalandokat kedvelő fantáziájából 1903 körül pattant ki a walesi herceg kedvenc udvari bolondja, a dúsgazdag, ámde értelmi képességeit tekintve kevésbé tehetős Sir Percy Blakeney figurája. Az angol arisztokrata a valóságban persze nagyon is éles eszű, sőt titokban halálra ítélteket és börtönben senyvedőket ment meg a francia forradalom vezetőinek markából, jele pedig a vörös pimpernel (mezei tikszem) nevű virág.
A Pimpernel nem egyedül dolgozik, szövetségesei vannak Angliában és Franciahonban is, sőt sejteni lehet, hogy a Vörös Pimpernel ligájának maga a walesi herceg is tagja. A műből természetesen a romantikus szál sem maradhatott ki: Sir Percy felesége az egykor ünnepelt francia színésznő, Marguerite, aki eleinte bárgyúnak tartja férjét, de idővel rájön, hogy valójában ő a Pimpernel. Méltó ellenfelekben sincs hiány, ott van köztük a Pimpernel nyomában loholó Chauvlain és maga a forradalom atyja, Robespierre is.
A történet könyv formájában nem keltett feltűnést (igazából csak a tizenkettedik kiadó mutatott iránta érdeklődést). Színpadi változata viszont 1905-ben egész Londont felbolydította, s több mint 2000 előadást ért meg.
A franciák orra alá borsot törő Vörös Pimpernel annyira magával ragadta a köztársaság eszméjét holmi gyengeelméjűségnek betudó angolokat, hogy kikövetelték a folytatást. Orczy Emma végre szabadon engedhette képzeletét, utolsó Pimpernel története 1940-ben jelent meg Mam,zelle Guillotine címmel. Blakeney figurája az anyagi biztonságot is meghozta az írónő számára, bevételeiből még egy házra is futotta Monte Carlóban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése