Nézem, nézem, egyre nézem,
Csuda, hogy meg nem igézem
A tizedik unokát.
Nézem s szemem könybe lábbad:
Több unokát mert nem láthat:
Ott ragadtak - odaát.
Odaát! Mily busan hangzó,
Busabb, mint halál-harangszó,
Busabb és kegyetlenebb.
Elszakitva szertetépve
A nagy család gyermeknépe -
Ennél busabb mi lehet?
Mit csinálsz, te kis babácska,
Korhadt, vén fán friss hajtáska?
Mit nevetsz oly édesen?
Tán a könyem csillogása
Drágagyöngynek ragyogása,
Annak nevetsz, édesem?
Nevess, nevess, kis virágom,
Nékem most egész világom,
Viditsd öreg szivemet.
Kék szemedből kiolvasom:
Felragyog még az én napom
S felszáritja könyemet.
Ó, te drága kisdedecske,
Hallod, mit csicserg a fecske?
"Jönnek már az unokák!
Csiri, csiri, nagyapócska,
Repül a kilenc fióka,
Egy sem marad - odaát!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése