Térdig az utakon
térdig a levelekben
járok mint vér
az erekben
a nyirkos ótvar-avar
között rettegek
az ősz szigonyán
mert mindig felkavar
ha fegyverek
szólnak vad után
ki vadakra lő
az rám is lőhet
egyszer...
*
hol rohadnak azok
a gombos hócipők
merre gőzölögnek
vangoghi bakancsok
mert itt toporognak
már a zorduló idők
s tudom hogy reggelre
tél lesz a parancsnok
de addig még
ezen az éjszakán
térdig az utakon
térdig a levelekben
járok mint vér
az erekben
1 megjegyzés:
Kösz. E tetszik. (Eccör, kb. '88-ba' Pesten találkozám s váltám véle pár szót. Meglepett vót, hogy nem ösméröm a versit. E kissé visszariaszta tőle, nem tanálám vmi extrának, de hát embörök vónánk. Bocsásd mög, Úristen, ifjúságom vétkit.)
Megjegyzés küldése