Gérecz Attila: Kis dal a mosolyról

Kis dal egy mosolyról

(Ismeretlen rableánynak)

Mosolyod nem is nekem szólt,
csak a társnak szántad,
mosolyod csak szépen csiszolt
ékszere volt szádnak.

Mosolyod csak villanó volt
– beleringott vállad –,
s mosolyod új divatot hord;
hordja majd egy század!

Mosolyodon úszott a Hold,
én felléptem rája.
Fényt mosolyod sugara szórt
egy új, tiszta tájra.

Mosolyod az új Aranykort,
új embert ígérte;
mosolyod csak emberi volt,
– lehajoltam érte!

(Gyűjtő, Kisfogház, 1954.)