A harmincas években a Budapesti Műegyetemen tanult építészmérnöknek. 1938-ban kapott diplomát az építészkaron. 1943-ban államellenes szervezkedés, összeesküvés vádjával letartóztatták, felségárulásért elítélték.
Egy év múlva a sátoraljaújhelyi börtönlázadás idején is jelen volt, amiért büntetőszázadba osztották be. Innen megszökött, és egy Wallenberg-mentőakciója nyomán kijelölt pesti védett házban bujkálva élte túl a világháborút.
A Műegyetem után a Zeneakadémián is tanult, többek között Kodály Zoltánnál. A hegedülés mellett és az építészkari diplomázás évében, 1938-ban írta első regényét, ám a Veszélyes fordulatszámot a hatóság elkobozta. 1949-ben kizárták az Írószövetségből. 1950-ben tiltott határátlépésért két és fél évet kapott, 1951-ig a szegedi Csillag börtönben raboskodik.
Miután 1956-ban Angliába emigrált, 1976-ig a BBC Magyar Osztályának munkatársa volt, 1960-85 között pedig a Szabad Európa Rádiónál is dolgozott.
1994-ben a Széchenyi Akadémia tagja lett. Kossuth-díjat is kapott a rendszerváltás után, 1991-ben. Ugyanebben az évben a Magyar Köztársaság Aranykoszorúval Ékesített Csillagrendje kitüntetésben is részesült. 1994-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét.
2001-ben a Magyar Művészeti Akadémia tagjává választották, ugyanebben az évben Márai Sándor-díjat kapott.
Határ Győzőt 1996-ban Quasimodo-díjjal tüntették ki. 2005-ben a Magyar Írószövetség örökös tagja lett. Felesége betegeskedése miatt egyre ritkábban látogatott Magyarországra az utóbbi időben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése