Hajtsd le fények Ura - a rét sóhajt már
Illó harmat után, létünk csak árnyék,
Lankadnak paripáink -
Hajtsd le sugár-szekered !
Nézd, ki int mosolyogva lent a tenger
Kristály-tornyaiból ! Nem látja szíved ?
Robbannak paripáid,
Tethys, az isteni, int.
Gyorsan karja közé fut a szekérről
A vezető, a gyeplőt fogja Ámor,
Halkulnak paripái
Lent a hülő habokon.
Fent az égen oson lábujjhegyen már
A szent illatos éj: nyomán az édes
Szerelem...Csitt ! Nyugalom s csók !
Phoebus, a csókos, alél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése