2010. november 11., csütörtök

Márai Sándor: Ősz

Megint elmúlt egy nyár, és nem történt csoda. Fel vagyok háborodva.

Az ősz a levegőben; de még csak annyira, mint az első halálfélelem. Mintha óvatosan cardiasolephedrint kezdene szedni a világ.

A levegő sűrű, szirupos. A gyümölcsök, mintegy glazúrban. Az őszibarack. Van benne valami polgári, dekadens. A szőlő. Szelíd, festői. De egy év múlva talán gyilkosság motívuma és mentőkörülmény lesz belőle.

A vénasszonyok, akiknek most van a nyaruk, ez idén egészen fiatalok. Kis, magas kalapokat hordanak, izgatottak és hangosak. A szerelem erjed a levegőben. A fák az uszodában beleszemetelnek a vízbe. Az inspekciónak vége; a rendetlenség kezdődik, a vad, hűlő kaland, halál.



Nincsenek megjegyzések: