Hogy visszakapja tüzét, aranyát, e szép fahasábot a világ száz nyáron át fénnyel fűtötte, tömte. Én csak vacogtam és vacogok: nyarakat dermesztve fogok kifagyni belőle.
Embernek lenni fáj, és ettől a fájdalomtól csak harc árán szabadulhatunk.
A harc azonban mindig csak magunkkal folyik.
Ebben a harcban mindig belebotlunk valakibe, belekapaszkodunk, keresünk valami állandót, biztosat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése