Hull a hó, hull a hó, Mesebeli álom, Télapó zúzmarát, Fújdogál az ágon, A kis nyúl didereg, Megbújik a földön, Nem baj, ha hull a hó, Csak vadász ne jöjjön. Parányi ökörszem, Kuporog az ágon, Vidáman csipogja: Süt még nap a nyáron.
Embernek lenni fáj, és ettől a fájdalomtól csak harc árán szabadulhatunk.
A harc azonban mindig csak magunkkal folyik.
Ebben a harcban mindig belebotlunk valakibe, belekapaszkodunk, keresünk valami állandót, biztosat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése