Közeledik a szilveszter

Néhány tánc kialakulásának rövid története

Bécsi keringő

Viktória királynő uralkodása alatt szinte végig népszerű volt a gyors-, vagy "bécsi" keringő. Ez a XX. században egészen az amerikai jazz dallamok Európába érkezéséig fennmaradt.A gyorskeringőnek a kétségtelen népszerűsége a sok jó zenének és zeneszerzőnek köszönhető. Webber "Felhívás keringőre" operettje, Chopin keringője, Lehár Ferenc "Vígözvegye" is növelte a keringő egyetemes népszerűségét.A tánc dél-németország és Bajorország (Bavaria) területén született az 1780-as évek elején, ahol "Die Ländler"-nek nevezték. Fő jellegzetessége, hogy párban gyorsfordulatú figurákat táncoltak. Így érkezett Bécsbe, ahol a sajátjuknak tekintették. A XIX. században Johann Strauss és fia százával szerezték a gyors ütemű keringőket. Az ifjabb Johann szerezte a "Denevér"-t és a "Kék Duna"-t. A tánc így bécsi keringőként vált ismertté és mindenütt táncolták Bécsben, Párizsban, Londonban és New Yorkban egyaránt.

Angol keringő

Az Angol keringő a 1920-as években a Bostonból fejlődött ki, mely a Bécsi keringő utódja volt. Érdekessége, hogy a régi "kerek" fordulók mellett már az "egyenes irányú mozgás" új elemeit is tartalmazta. A 19. század elején a keringő divatba jövetele megbotránkoztatta az angol társadalmat. Azelőtt a férfi szemből sohasem karolta át a hölgy derekát, hogy szinte átölelve keringjen vele körbe a bálteremben. A táncosok láthatóan saját örömükre táncoltak, ami annyira bámulatba ejtette a nézőket, hogy megfeledkeztek a szórakoztatóikról. A hatást tovább növelte a klasszikus balettból átvett kifelé fordított lábujj, amit akkoriban még sokan táncoltak a báltermekben. Az idősebb generáció meglehetősen rosszallotta, viszont az akkor uralkodó Viktória királynő, aki jártas volt a báli táncokban, rendkívül szerette.Szerencsére a heves ellenkezés lassan lecsillapodott és a keringő változatosan izgalmas karrierrel megpatinásodott. Manapság két meghonosodott formáját táncolják, amiben jól érezhető a tánc karaktere. Az egyik a lassú (vagy angol), a másik a gyors (vagy bécsi) keringő.

Slowfox és Foxtrot

A társasági foxtrot egy nagyon kifinomult és folyamatos tánc. A nagyon egyéni és a nemzetközi stílust talán az jellemzi a legjobban, hogy nagyon véletlenszerű hatással leplezi a lendület erősségét, ami a ritmusnak korántsem véletlenszerű kifejezése. Az elnevezés az első világháború után született meg és a táncot csak évekkel később szabványosították. Az ötlet csírája Amerikából származik - sok más tánccal együtt -, válaszként az új ritmusokra. Még tisztázatlan hogyan került oda, de az világos, hogy az első világháború előtt New York már lázban égett a foxtrottól.

Quickstep

Ennek a táncnak nehéz nyomon követni a történetét. A többi társastánctól eltérően, az ihletés nem egy hirtelen felbukkanó új ritmusból vagy egy sajátos zenéből származik, hanem a színpadokon és filmeken alakult ki.1928-ban a szérűs kertekben gyűjtötték össze - a nyuszi ölelés (Bunny-Hug), pulyka ügetés (Turkey Trot) stb - a népszerűségüket már elvesztett táncokat, függetlenül az akkori versenytáncoktól mint a slowfox, a keringő, a tangó és az one-step. A quickstep jellegzetessége, hogy folyamatos előre és hátra haladólépései "egyenes irányúak" párban táncolják és határozott csípőből lendülő lépésekkel könnyedén siklanak körbe a parketton. Zenéje fürge és eleven.

Charleston

Nagy változások voltak a táncban, az együttesekben és a tánczenében. Új izgalmasabb ritmusok születtek, a fiatal embereknek lehetőségük nyílt az improvizálásra, az otthon gyakorlásra. A lemezek a vezető "nagy együttesek"-kel kézbe kerültek és az akkoriban feltűnő Jazz zenét népszerűsítették. Így a one-step zenéje kiment a divatból. Ahogy a zene meghalt, úgy vele halt a tánc is. Az együttesek a rádión keresztül szó szerint hallatták a dallamokat a táncosok pedig követték a ritmust, így jött létre a foxtrot, amelynek zenéje már sokkal gyorsabb ütemű.

Majd jött a charleston őrület. Egy szabad ütemű tánc, egészen rendkívüli életerővel. A charleston egyesítette a térd lazítás és feszítést a lábfej be-kicsavarásával, valamint partner nélkül az ellentétes karlendülettel. A táncparkett így cséphadaró karok és lábak tömegévé vált, de nem sokáig, mert "Kérem a charlestont csendesen" és "Kérem ne rúgjanak" feliratok tűntek fel, amit szigorúan betartattak. Így a Charleston legyöngült és meghalt, de maga után hagyta az akkori fiatalok rendkívül élénk kifejezésmódját.

Tangó

A tangót már sokféleképpen jellemezték romantikus, dramatikus, egzotikus, kifinomult, egyszerű és esztelen táncként. A kezdő táncost meglepheti, hogy olyan könnyen nyújtja magát, hogy az már szinte túlzás viszont gyakran nehéznek tűnik, ha felveszi az általa tanult táncok sorába. Története elég hosszú. Érdeme, hogy egyéni és elbűvölő, valamint egy kimagasló népszerűségi korszaknak örvendett. A tangót a csikósok (gaucho-k) kezdték táncolni. Ezek a briliáns lovasok Argentína keleti lejtőinek a La plato Pampas-nak a bennszülöttei. A tánc ritmusa az élénk ütemű és melodikus zenéből ered, amit pihenésként játszottak a szalonokban és csárdákban. A népszerűsége oly nagy volt, hogy Argentínában közvetlenül az első világháború előtt be volt tiltva. Emiatt természetes egyszerűségéből kétségtelenül vesztett de megtilthatatlanná vált.
A sikeres tiltakozás eredményeképpen a tangó felbukkant Párizs éttermeiben és éjszakai szórakozóhelyein. A stílust "kanyargós" és "kifinomult" szavakkal jellemezték, de a “hiteles atmoszférát” teremtő beözönlő gitárosok és "honi" zenekarok sok rajongót vonzottak. Népszerűsége hamar átterjedt Angliába is és mindenütt tangó teákat rendeztek, ahol egyáltalán helyet lehetett találni. A Hotel Savoy az elsők közt volt, ahol néhány kitűnő zenészt felvéve bemutatták a tangót. De bemutatókat tartottak a színházakban és táncklubokban is.
Népszerűsége az 1914-es világháború hadüzenetével elhalványult, de újraéledt, amint a fontosabb estélyeken tangó versenyeket kezdtek rendezni és újra színházi bemutatókat tartottak.

Szamba

A szamba élettel teli, sajátosan erős ritmusú tánc. Afrikai eredetű, ahonnan Brazília északi részébe, Bahia-ba került a cukorültetvényekre. Fokozatosan elvesztette szertartásos jellegét és Brazília nemzeti táncává vált.A szamba a Rio de janeiroi karneválon tűnt fel először és innen vált közismertté. A bahiaiak a cukorültetvényekről és mások a falukból Rioba utaztak az éves fesztiválra. Így a ritmusosan finom árnyalatok bemutatása révén fokozatosan az utca, a kávézók és báltermek táncává vált, míg végül a zene és a tánc Brazília nemzeti táncává fejlődött.Eredetileg nagyon erős kézmozgással táncolták, ami szertartásos eredetű volt. Egy kis növényaromás dobozt két kézzel fogva húztak el a táncos orra előtt, hogy az izgató illattal “kábítsák”. Sok egyéni kifejezés volt a táncban, majd a lépései egyesültek az indián macsicssal (Maxixe), mielőtt társas tánccá vált.


Cha cha cha

A cha cha cha talán a legnépszerűbb latin-amerikai tánc. A neve végig gördül a nyelven és ritmusa könnyen érthető. A tánc a zenén keresztül szinte önmagáért beszél. A dobok ritmusa szinte azt mondja "cha-cha-cha-lép-lép".A tánc kubai eredetű. Előfutára a mambó, amely gyorsabb és inkább a gyakorlottabbaknak való. A zenében sok népszerű melódiát lehetett illeszteni a cha cha cha ritmusához, így folyamatos maradt az érdeklődés a tánc iránt.

Rumba

A "rumba" szó valójában egy általános kifejezés. Különböző táncokat foglal magába, melyekből néhány a következő: Afro-Cuban, Son, Son-Montuno, Danzon, Guajira, Mambo, Conga, Guaracha, Nanigo. A tánc sok forrásból jött. Részben Spanyolországból, részben Afrikából ered, de főleg Kubában fejlődött ki. Az afrikai hatás a 16. századból jött Európába, a feketék behozatalával. A táncot a kakas léptei ihlették, ezért mutat hasonlóságot a Chilei nemzeti tánccal a "Cueca"-val. Kezdeti formájában a fehéreket inkább megbotránkoztatta, ezért az évek folyamán "finomították". Spanyolországban a boleró ősrégi tánc, amely jelentősen módosult, mikor bekerült a kubai táncba és "kreol bolero" (Criollabolero) néven vált ismertté. Manapság a "rumba", a "son" és a "boleró" kifejezéseket lehet hallani, de ezenkívül még sok más magyarázat is van ezen táncok létrejöttéről. Ugyan a tánc minden ritmusban hasonló, de a tempó tekintélyesen módosulhat.

Latin-Amerikában és az USA-ban a rumba gyors tánc, a "son" közepes tempójú és a boleró lassú.1920 és 1950 között a kubai tánctermekbe az amerikai típusú jazz és boogie-woogie tört be. Így ritmusa megalkotta az új, kevert típusú kubai jazz formát. Alapjában véve a rumba a latin-amerikaiak tánca, ritmusa és kifejezése elbűvölő, melyben a hölgy táncos kifejezheti a kecsességét és nőiességét, amit a férfi kiemelhet, mialatt élvezheti a zene varázsát és az élet hamisítatlan szépségét.
Akármilyen is volt az eredeti formája és akárhogyan alakult is, végül a rumba a föld legtöbb országában élvezhető, látványos és könnyen megtanulható társastánccá lépett elő.

Paso doble

A paso doble spanyol eredetű tánc. Alaplépései menetelő vagy lépegető (one-step) jellegűek, amivel higgadtan fejezik ki a bikaviadal izgalmait és színeit nyújtó zenét.Mindemellett Franciaországban fejlesztették társastánccá.

Egyszerű változatait táncolták francia részekkel tarkítva, melyben a spanyol stílushoz a délvidék járt közelebb. Végül a franciák néhány ritmusos lépésre egyszerűsítették a táncot. A hívást fejezi ki, mint mikor a torreádor kihívja a bikát.

Jive


A jive-ot az USA-ból az amerikai közlegények vitték Angliába a második világháborúban, nagy változást okozva ezzel az angol társastáncban. A tánchoz a háborús élet adta a hangulatot. Akrobatikus fejlesztéssel, emelésekkel és izgalmas ugrásokkal, létrehozták a “rángatózó"-t (Jitterbug), Emiatt alkalmatlanná vált a táncos szórakozóhelyeken való táncolásra és veszélyes is volt, de ez alól kivétel a versenytánc és a színpad, amin keresztül különbözõ néven vált ismertté, úgy mint "Lindy", "nyugati sikló lendület" (West Coast Swing), "amerikai lendület" (American Swing), "ringás és görgetés" (rock and roll), de talán még több neve is volt.

Annak ellenére, hogy valamennyi új elnevezés némi különbséget is hozott, az alapok azonosak maradtak; a férfi a karja alatt balra és jobbra fordíthatja a hölgyet, főleg helyben topogva a ritmust, a hölgy néha körzéssel, néha a férfi mögött fordulva kerüli a férfit. A jive meglehetősen szűk helyen is táncolható, ha zsúfolt a parkett. Minden táncosnak szüksége van erre a táncra, mert az újjászülető nagy együttesek évek óta játsszák ezt a zenét és sokan táncolják.

Rock & Roll

A Rock & Roll jellemzője a gyors, lendületes zene. A Rock & Roll függetlenül attól, hogy régi vagy új zenére szól, ma is – csakúgy, mint hajdanán - lelkesíti az ifjúságot, és az 50-es évek Rock & Roll-generációját is újra lázba hozza. A zene és a tánc is megtalálta helyét. A tánc társaságképes lett.Elvis, a fekete hangú fehér énekes, az ifjú szívek csábítója polgárpukkasztó, izgató csípőmozdulataival és utánozhatatlan énekével célba talált. A zene fejlődése érdekében ugyan édeskeveset tett, de mint előadó, énekes és egész generációk bálványa mégis utolérhetetlen maradt. A Rock & Roll - zenéjét és ritmusát tekintve - nemcsak a legviharosabb táncok egyike, de egy egész irányzat születése is neki köszönhető. A tánc önállósíthatta magát végül azok számára is, akik azt korábban vadul elutasították.

A Rock & Roll első virágkora az 1954 és 1958 közötti évekre datálódik, habár ekkor még alig különböztethető meg az akkori rhythm & bluestól, melynek oka az, hogy a tánc három nagy zenei irányzatból fejlődött ki: a jazzből, a country & western stílusból, amit csaknem kizárólag fehérek játszottak, és a rhythm & bluesból, Amerika déli államainak afroamerikaiak által játszott zenéjéből. A fajok elkülönítése sokáig megakadályozta e különböző stílusirányzatok kölcsönhatását - legalábbis hivatalosan. A rhythm & blues a 40-es és 50-es években a "fekete" szórakoztató zene szinte minden kifejezésformájának gyűjtőmedencéje volt, miközben a 40-es évek swing- és jazzelemeit is magába olvasztotta; kiváltképpen a boogie-woogie-éit, amely egy jazzel rokon blues piano stílus.

Mambó

A Mambó kezdetben egy afrokubai zene elnevezése volt. A szó a vallási fogalomkörből származott és szent cselekedetet jelentett, azonban több nép gyülekezés és társalgás jelentésben is ismerte. A dobokat régen szent eszközöknek tekintették és úgy gondolták, hogy a mambó zene közben ezek a szent eszközök beszélgetnek egymással és az istenekkel. Azt, hogy mindegyik zenész a saját ritmusát játszotta különböző hangfekvésben - nevezték Mambónak. A II. világháborúban a kubai zenészek USA-ba való bevándorlásával az észak-amerikai Jazz összefonódott a kubai ritmusokkal. Visszatértek az eredeti kubai lépésekhez, s ez szolgált alapult a Rumba angol szisztémájához. A Mambó nincs úgy átkoreografálva, mint a versenytáncok, hanem formájában szabadabb, és kecses lezserséggel bájol el minden nézőt és táncost. 1987-ben - évtizedekig tartó elfeledettség után - egy filmhullám kapcsán tért vissza a Mambó a köztudatba, s elsősorban a fiatalság körében hódított. A "Dirty Dancing" című amerikai filmsiker nyomán, táncláz tört ki. Zenéje a Sambához, lépései viszont a Rumbához hasonlítanak, ezért a Mambónál Rumba Swingről beszélhetünk. A Mambó manapság divattáncként ismeretes.

Boogie-Woogie



A Boogie-Woogie alapvetően egy Swing eredetű tánc, amely az '50-es években a Rock & Roll elterjedésével vált népszerűvé Európában. Az Egyesült Államokban nevezik néha a Swing európai stílusának, változatának is. Egy igazi Boogie táncos nem előre betanult koreográfiákat sajátít el, hanem a saját egyéniségével próbálja visszaadni a zene hangulatát. A zenére próbálja meg "rátenni" a figurákat, a más Swing táncból átvett elemekkel érezteti a zenei váltást. Rock and Roll-os bulikon, koncerteken, szórakozóhelyeken - korosztálytól függetlenül - művelhető és gyakorolható tánc.

Az eredeti Boogie elsősorban zongorára és nem énekhangra íródott zenedarab volt. Közvetlen hatással voltak rá a korábbi Jazz irányzatok, legfőképpen a Blues, de itt már a dallam felgyorsult, felvillanyozódott és a zenei sokszínűség eredményeképpen megszülető Boogie, amelynek makacs ritmusai és rövid dallammotívumai a folyton utazó, vándorló feketék fülének oly ismerősen csengő vonatzakatolást adták vissza, rövid idő alatt meghódította Amerikát. Lényege az erősen hangsúlyos és állandóan ismétlődő akkordok, valamint a zongorista bal kezével megszólaltatott ritmusok. Zene ritkán volt ilyen átütő erejű a Jazz hazájában.

Salsa

A Salsa több latin ritmusos zene evolúciójának eredménye. New Yorkban tűnt fel először a '30-as évek elején (miután Kubában, Puerto Rico-ban a szociál-politikai helyzet miatt nem volt szabadság, még a zenében sem). Azt állítják, hogy az Afro-jazz-ből származik, amit majd több latin ritmussal kevertek a Karib térségből érkező emigránsok, akik a New Yorki Spanish Harlemben nőttek fel többi hazafi társaikkal együtt, és mai Salsa néven ismert zenét hoztak létre. A '80-as években lett újra népszerű más zenei irányzatokkal, mint az erotikus és a romantikus Salsa.

Country

Az angol, a skót, a francia és az ír telepesek hagyományok útján terjedő zenéjéből származik. Amikor Amerikába átkerült, összeolvadt egyetlen stílussá a fehér és a fekete kultúra, amiből aztán az idők folyamán némi csiszolással kialakult az a zenei irányzat és műfaj, amit ma country-ként ismerünk. Régi neve a Country folk volt.

Forrás: maya50