2008. december 10., szerda

Megdöbbentő történet - a Titanic


Az 1912. április 14-én 23 óra 40 perckor jéghegynek ütköző Titanic katasztrófájáról az azóta eltelt nyolcvanhat év alatt rengeteget írtak. Ekkor szenvedte el az első csapást a tudomány és a technika mindenhatóságába vetett vakhit. Hamarosan kitört a világháború, s a Titanic tragédiája vészt hozó előjellé, legendává, az oktalan műszaki kivagyiság csődjének a jelképévé vált.


A White Star Line társaság 1912 tavaszára elkészült 46 ezer tonnás, 270 méteres hosszúságú Titanic nevű luxusgőzöse korának egyik műszaki csúcsteljesítménye volt. South Hampton hajógyárában épült a csaknem hasonló méretű – alig 30 centiméterrel rövidebb! – Olympic testvérhajójaként. A tervező a biztonság fokozása érdekében új technikát használt – automatikusan működtethető ajtókkal volt elzárható a hajó tizenhat óriási légkamrája egymástól. A luxushajót a korabeli fényűzés szinte valamennyi kellékével felszerelték. A hajótulajdonos – és a kapitány – szeme előtt az óceánon való átkelés időtartamrekordjának a megdöntése lebegett. (Ezért rohanhattak be a jéghegyek közé?)

A katasztrófa „filmje”1912. április 14., 23 óra 40 perc. A figyelő matróz jéghegyet észlel, 40 másodperc van az intézkedésre. Az ügyletes tiszt éles balra kormányzást és hátrafelé menetet rendel el.
A hajó jobb első oldala belerohan a jéghegybe. 23.42. E. J. Smith kapitány kiadja a parancsot: rekeszeket zárni! 23.45. Gépeket leállítani!23.50-re az utasok felfigyelnek a furcsa csendre, a víz benyomulása miatt a levegő fütyülése hallatszik. Másodpercenként 400 tonna víz ömlik a hajótestbe.
Megjelennek az első tócsák a harmadik osztály legalsó kabinjaiban. A hajóorrban 4 méteres a víz. Smith kapitány Thomas Andrews konstruktőrrel szemlére indul.április 15.,
0.03-kor érnek vissza a hídra, s Andrews azt mondja: „A Titanic el fog süllyedni.” A kamrákat elválasztó zsilipkapuk nem elég magasak, a víz átömlik fölöttük. Az első hat kamra megsérült (a tizenhat közül), a hajó csak négynek a sérülését bírná ki.
0.05-kor a kapitány az alvó utasok felébresztésére mozgósítja a legénységet.
0.14-kor belép a rádiósokhoz, s elrendeli a vészjelzéseket.
A legközelebbi hajó, a Californian nem veszi a jeleket, mert 22.21 óta – a jég miatt – állnak, s a rádiós alszik.
0.25-kor a brit Carpathia veszi a vészjeleket, s 58 tengeri mérföldről elindul, 14 mérföld/óra sebességgel.
Négy óra kevés az odaéréshez, ezt csak a kapitány és a főkonstruktőr tudja. Az 1308 utas és a 898 fő személyzet (összesen 2206 személy) nem tudja, mi a helyzet: a húsz mentőcsónakban csak 1178 hely van.
Tehát legalább 1028-an halálra vannak ítélve.
0.35-kor tizenhat matróz elkezdi előkészíteni a csónakokat. Az elkövetkező másfél órában – a tat függőlegesbe állásáig – csak tizennyolc csónak kerül vízbe. A legelsőn a hatvanöt ülőhelyből csak huszonnyolcat foglaltak el! A második csónakba is csak huszonnyolcan szálltak be. A tizennyolc csónak ötszáz üres hellyel várakozik a mentőhajóra.
Sok utas a 7 kilométer hosszú folyosólabirintusban bolyongva még a csónakfedélzetre sem jutott fel. Az alsóbb osztályú utasokat több helyen elrekesztették.
0.45. vészjelző rakéta. A Californian gőzösön ezt látják, de nem tekintik vészjelzésnek. Éjjel 1 óra körül már 30 ezer tonna víz van a hajóorrban, s még mindig csak öt csónak jutott vízre.
1.40. Az utolsó vészjelző rakéták.
2 órakor néhányan a vízbe ugranak, s így sikerül a csónakokba jutniuk.
2.05-kor a kapitány menekülésre szólítja fel a rádiósokat.
2.12. A tat a magasba emelkedik, s a hajó hátsó része függőlegesbe áll. A zenekar az utolsó dalt játssza. A 3-7 méteres hajócsavarok és a 100 tonnás kormánylapát a magasba emelkedik. 2.15-kor a Titanic törzse 45 fokban áll, s mintegy 60 méter magasságba emelkedik.
2.18. A kazánok kiszakadnak, minden fény kialszik, az első, 24 méter magas, 50 tonnás kémény letörik.
2.20-kor a hajó utolsó darabja is eltűnik a víz alatt. Az áldozatok száma ezerötszáz, alig hétszázan menekülnek meg.

Roncsfeltárás napjainkig

Amikor 1985. szeptember 1-jén Robert Ballard tengerkutató geológus 3800 méteres mélységben, a 41 fok 43’ északi szélességen és a 49 fok 56’ nyugati hosszúságon rábukkant a Titanic roncsaira, sokan úgy vélték, hogy végre fény derül a legendás óriás hajó titkaira. Az amerikaiakat hamarosan francia, majd kanadai és orosz expedíciók követték.1985 őszén Ballard még nem közölte a megtalált roncs pontos koordinátáit, nehogy illetéktelen „tengerkutatók” lepjék el a környéket, és fosztogatni kezdjenek. 1986 nyarán már kis tengeralattjárójával Ballard személyesen, közelről is megvizsgálta a hajóóriás maradványait. 1987-ben George Turboch, Paul Henry Norgeolet és a francia Ifremer Tengerkutató Intézet Titanic Részvénytársaság néven vállalatot alapított, amely egy egyesült államokbeli bíróságon engedélyt kapott a tengerfenéken szétszóródott tárgyak felhozatalára. A Nadir kísérőhajóról irányított Nautile kutató-tengeralattjáró azonnal meg is kezdte a munkát.
Egy kanadai–orosz expedíció 1991-ben egy orosz tengeralattjáróról közelítette meg a roncsot, s újabb filmfelvételeket készítettek. A franciák egymást követő Nautile-merüléseik során 1991-től 1994-ig mintegy ötezer tárgyat hoztak felszínre.

Az 1996-os újabb nagy Ifremer-expedíció kísérletet tett egy 17 tonnás roncsdarab felhozatalára. A roncshoz rögzített óriás ballonokat lent olajjal töltötték fel, s azok a magasba emelték a monstrumot. A hajókötél azonban elszakadt, s a roncs visszazuhant. Aligha maradt esély a Titanic felhozatalára.

video

Nincsenek megjegyzések: