Bél Mátyás (Ocsova, 1684. március 24. – Pozsony, 1749. augusztus 29.) magyar író, evangélikus lelkész, történet- és földrajztudós, alkimista.
Korának kiemelkedő, sokoldalú tudósaként foglalkozott nyelvészettel, történelemmel, földrajzzal és mezőgazdasággal. Leghíresebb, ma is forrásértékű munkája az öt kötetben megjelent Notitia Hungariae novae historico-geographica], vagyis "Az új Magyarország történeti-földrajzi ismertetése". Ez a mű tíz vármegye (Pozsony, Turóc, Zólyom, Liptó, Pest-Pilis-Solt, Nógrád, Bars, Nyitra, Hont, Moson) leírását tartalmazza Mikoviny Sámuel térképeivel.
Szepes vármegye leírását Bél már korábban, a Notitia tervezetét bemutató Hungariae Antiquae et Novae Prodromus (Nürnberg, 1723) című munkában közölte.
Mint filológus ugyancsak úttörő munkát végzett.
De vetere litteratura Hunno-Scythica exertitatio című munkájában elsőként foglalkozott – tudományos felkészültséggel és alapossággal – a magyar rovásírás tanulmányozásával.
Nevéhez fűződik az első, 1721-ben megjelenő magyarországi hírlap, a Nova Posoniensia című latin nyelvű újság szerkesztése.
Felvetette egy tudós társaság alapításának gondolatát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése