Purcell az olasz és francia stilisztikai elemeknek a szigetországi zenei hagyományba való beolvasztásával teremtette meg jellegzetesen angol hangzású barokk zenéjét.
Purcellnek korai korszakát az egyházzene hangsúlyos volta jellemezte: a változatos zsoltárfeldolgozások és service-ek mellett himnuszai a műfaj virágzásának csúcsát jelentik. 1680-ban megnősül , de a házasságából származó hét gyermekből csak három maradt életben. 1682-től királyi orgonista. 1683-ban kinevezik udvari zeneszerzőnek, ekkor indul el középső alkotói korszaka. Ebben az esztendőben adja ki triószonátáit.
Kései művei szinte kizárólag a színpad számára íródtak. Egyetlen operája, a Dido és Aeneas 1689-ben keletkezett. Ezt követték semioperái: Diocletianus (1690), King Arthur (1691), The Fairy Queen (1692), The Tempest (1695) és The Indian Queen (1695). 1694-ben írta meg egyik legszebb egyházzenei alkotását, a Te Deum and Jubilate-t, majd később lemondott a westminsterbeli orgonista állásáról.
A következő évben ide, az orgona alá temették el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése