2009. december 5., szombat

Ismeretlen költő: Mindig csak adni



A jó öreg kút csendesen ontja vizét
így telik minden napja.
Áldott élet ez, fontolgatom:
csak adni, adni minden napon.
Ilyen kúttá kellene lennem.
Csak adni teljes életemben.
Mindig csak adni?
Ez terhet is jelenthet!
Jó kút, nem érzed ezt a terhet?
Belenézek, tükre rám ragyog,
de hiszen a forrás nem én vagyok!
Árad belém, csak továbbadom,
Vidáman, csendben és szabadon.
Hadd éljek ilyen kút-életet,
Osszak áldást és sok-sok szeretetet!
Nem az enyém, Krisztustól kapom,
Egyszerűen csak továbbadom.

...

2 megjegyzés:

mammka írta...

Szeretem ezt a verset! Néha olyan nehéz megélni...illetve folyamatosan megélni....

Babóca írta...

Jönnek a mindennapi konfliktusok, nehézségek, és mi nem tudunk felülemelkedni a haragunkon, dühünkön. Pedig de jó lenne olyankor mindig egy lépést visszalépni, lenyugodni, és kivülről nézve, megbékélni mindennel.