Diószegi Sámuel (Debrecen, 1761. január 5. – Debrecen, 1813. augusztus 2.) református lelkész, a magyar rendszeres növénytan megalapítója, botanikus.
Leghíresebb művét, a többségében a hazai növényfajokat ismertető Magyar Füvészkönyvet (1807) sógorával, Fazekas Mihállyal közösen írta. A magyar növénymorfológia-nyelv megalkotóinak is ők tekinthetők. Azok közül a növénynevek közül, melyeket ők bejegyeztek, illetve melyek neveit a nyelvújítás keretében alkottak, ma is sokat használnak.
1807-re készült el a sógorával, Fazekas Mihállyal (1765-1828) közösen megírt Magyar Füvész Könyv. Ez magyar nyelven tette közismertté Linné rendszerét, és megteremtette a leíró növénytan, valamint az alaktan magyar szaknyelvét.
Így Ők tekinthetők a magyar növénymorfológia-nyelv megalkotóinak. Sok ma is használt növénynevet ők jegyeztek le először, illetve a nyelvújítás keretében több új nevet alkottak.
E könyv írása közben született meg a debreceni füvészkert kialakításának gondolata is.
A gyógynövényekről szóló munkája Orvosi füveskönyv címen 1813-ban jelent meg, melyben a magyar orvosi nyelv fejlesztésére törekedett.
Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály
Munkássága során több művet is írt, az utókor gyakran lapozza fel ezeket a könyveket.
Élete jelentős részét Debrecen töltötte, a halál is ott érte 1813. augusztus 2-án.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése