193 éve született Trefort Ágoston

Trefort Ágoston (Homonna, 1817. febr. 6. – Bp., 1888. aug. 22.): művelődéspolitikus, reformer, publicista, miniszter, az MTA tagja és 1885-től elnöke.

Jogi tanulmányok és külföldi utazások után a bank- és vasútügy és a városok reformjának kérdéseivel foglalkozott.
1848 előtt élénk publicisztikai tevékenységet fejtett ki a Pesti Hírlapban. A reformellenzéken belül a centnlistákhoz tartozott. Az 1843 – 44-i országgyűlésen Zólyom város követe. 1848-ban földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi államtitkár.
Eötvös Józseffel távozott külföldre, 1850-től visszavonultan élt csabacsüdi birtokán, 1860 ban Békés vm. alispánja lett, 1861-ben ogy.-i képviselő. 1863-ban Eötvös Józseffel megalapította a Politikai Hetilap c. lapot.
A kiegyezés idején a Deák-párt tagja. 1872. szept. 4-től haláláig vallás- és közoktatásügyi miniszter, a Lónyay-, a Szlávy-, a Bittó-, a Wenckheim- és a Tisza Kálmán-kormányban.
1876. aug. 21-től 1878. dec. 5-ig földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter is.
Számos művelődéspolitikai intézkedést hozott, a közép- és felsőfokú oktatás fejlesztése támogatására. Szorgalmazta az Egyetemi Könyvtár építését. Megszervezte a Műemlékek Országos Bizottságát. A hazai műemlékvédelem, a Zeneművészeti Főiskola felállítása érdekében is sokat tevékenykedett.

Egyetemi Könyvtár

Az 1883-i középiskolai reform elrendelte a német nyelv kötelező oktatását.
Trefort rendeleteiben szabályozta a polgári iskolák, középiskolák és a szakiskolák közötti átmenetet. Szabályozta a kereskedelmi iskolák szervezését. Javasolta az ipartanuló-iskolák és központi ipartanoda felállítását. 1880-ban nyílt meg a Budapesti Állami Középipartanoda, amely 3 évfolyamos volt, és építőmestereket előmunkásokat, művezetőket képzett. 1884-ben megszületett az iparostanonc-oktatást szabályozó XVII. törvénycikk is.


Trefort utolsó éveire mintegy negyvenezerre emelkedett az ipartanulók száma, vagyis megtette az első lépést a szakoktatás hálózatának kiépítésére. Ezekben az időkben javultak a népiskolák munkájának tárgyi feltételei is, emelkedett a tanintézmények és a tanulók száma is.

A főiskolai oktatásban talán még látványosabb változásokban realizálódtak a tudomány, az ipar, az egész társadalom igényei. Így az orvosi karok (1875-ben) megszüntetik a sebész-, szülész-, szemész-, fogászmesteri képzést (felcserképzési szinten) és felhozzák az egyetemes orvosdoktori képzés szintjére, új tanszékek létesítésével.