Konfucius

Konfuciust, aki ie. 552-479 között élt, a kínaiak a „Nagy Tanító”-ként emlegetik még ma is, mivel ő volt az első, aki nyíltan hajlandó volt tanítani olyan embereket, akik a tudásra szomjaztak. Elképzeléseinek és gondolatainak önzetlen jellege és nyíltsága miatt élete, munkássága és értékrendszere ma is elválaszthatatlan a kínai civilizációtól és kultúrától.

Szelleme ma is velünk van írott és egyéb úton fennmaradt kommentárjai és művei révén, de gondolatvilága ma, 2500 évvel később is élénken él a tanítványokban.

A konfuciánusok mindennapi cselekedeteit át-meg áthatja a Tao gondolatvilága. Amint azt Konfucius mondta: „Nem az Út teszi naggyá az egyes embereket, hanem azok teszik naggyá magát az Utat”.
Konfucius mindig is azt hangoztatta tanítványainak, hogy ha az Utat netalán idegennek éreznék saját emberi szellemiségüktol, aligha járnak a helyes Úton.

Maga Konfucius egy találó idézettel jellemezte az emberiség és a Tao-gondolatvilág kapcsolatát:

„Fejszenyelet faragunk ki,
egy másik fejsze nyelének használatával,
így hát a kör lassan bezárul”