Nagyobb mennyiségű kínai porcelán először a Kelet-Indiai Társaságok, más néven a kelet-indiai szigetvilággal kereskedelmet folytató angol, németalföldi, francia stb. kereskedők társaságai szállították Európába. A porcelán iránti kereslet a 17-18. században csúcsosodott ki. Ekkoriban számos kínai, majd japán porcelánkészítő műhely szakosodott arra, hogy az európai "idegen ördögök"-nek gyártsa termékeit, sokszor teljesen a megbízók ízlésének és igényének megfelelő "kínai" díszítményeket alkalmazva.
A porcelán a keramika legnemesebb és egyben legkeményebb anyaga, kínai találmány, kvarc, kaolin (egy kínai hegy neve
Egy 1743-ban készült kínai intendáns, Tang Yin, jelentése az alábbiak szerint számol be a Kínában, főként Jiangxi tartományban lévő porcelánmanufaktúráról és a felhasznált anyagokról:
"Porcelán termékek készítésekor, a porcelán testét gyúrt agyagból állítják elő. Ezt az agyagot egy speciálisan erre a célra bányászott és tisztított kőzetből állítják elő.
A kínaiak készítették a világ legszebb porcelántárgyait évszázadokon keresztül, gyűjtők a Ming-dinasztia (1368-1644), majd a Qing-dinasztia (1644-1912) idején készült darabokat - kis és nagy vázák, kancsók, teáskannák, fületlen csészék, teatartó dobozok, ecsetmosó csészék - a művészet remekműveinek, sokszor felbecsülhetetlen értékű kincseknek tartják.
Díszítésük növényi motívumokból, figurális képekből, jelenetekből állt, melyek máz alatti kobaltkék festéssel kerültek föl a felületre. Alkalmazták a máz feletti festés technikáját is, így igen változatos színvilág jött így létre, melyet később az európai gyűjtők a uralkodó színek alapján osztályoztak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése