Gimnazistaként egy országos szépirodalmi versenyt nyer, ami arra készteti, hogy Ő maga is az újságíró szakmát válassza. 19 évesen elhelyezkedik egy lapnál. Kihasználják.
Csalódottan a Színiakadémiára jelentkezik, ahová felvételt is nyer. Ódry Árpád, Kiss Ferenc tanítványaként végez 1934-ben. 1934-1941 között Nemzeti Színház, majd a Madách Színház tagja 1941-1944.
1945-től a Művész Színház igazgatója, amit időközben államosítanak, de igazgatója maradhat. Nemsokára színészként a Nemzeti Színházhoz szerződik 1950-1962 között, miközben három évadon keresztül a Magyar Néphadsereg Színházának főrendezője. 1962-ben Vígszínházhoz kerül főrendezőként. 1971-ben igazgatója lesz egész haláláig. 1949-től tanított a Színművészeti Akadémián, melynek 1972-től haláláig rektora volt.
Örömét lelte abban, hogy tudását másokkal megossza, s másokat elindíthasson a pályán. Olyan művészek tanultak tőle, mint Pécsi Sándor, Rozsos István, Pálos György, Sennyei Vera, Somogyvári Rudolf, Békés Rita, s maga a színészkirály: Latinovits Zoltán. Ő fedezte fel (egy kispesti Gödör étteremben tett látogatása után) Bárdy György színművészt is.
Rendezőkét nemcsak színházban és a filmgyárban volt jelen. Az induló televízió egyik úttörő művésze volt. 1957-ben Horváth Tivadarral közösen rendezte az első, szilveszteri kabarét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése