A pezsgő tehát valamikor az 1670 és 1715 között a véletlennek köszönhetően született meg, és a nagy titoktartás ellenére, féltve őrzött recept rejtegetése ellenére a 18. században széles körben ismertté vált.
A pezsgőkészítés titkát hosszú ideig féltékenyen őrizték. A francia királyokat Reimsben koronázták, ők és udvartartásuk is csak ilyenkor kóstolhatták meg a különleges nedűt. Don Perignon anélkül, hogy a palackban zajló biokémiai folyamatot ismerte volna, rájött, hogy ha a nem teljesen kierjedt mustot légmentesen lezárja, gyöngyöző bort kap.
Ehhez a felfedezéshez persze más műszaki találmányokra is szükség volt: a nyomást elbíró üvegpalackra, valamint a légmentes lezárást lehetővé tevő parafa dugóra. Éppen ezért a pezsgőkészítés a kezdetben nem volt veszélytelen feladat a palackban uralkodó 5-6 bar túlnyomás miatt. A véletlenszerű széndioxidképződés a palackok 20-80%-ának robbanását okozta.
A pezsgő lényege: egy szigorú előírások szerint készült bort megédesítenek, és újra erjesztenek. A második erjesztés zárt térben, nyomásálló palackokban, illetve ma már tartályokban is történik. A bor édesítésére 50 százalék cukortartalmú tirázslikőrt alkalmaznak.
Erjesztéskor speciális élesztőt adagolnak a borhoz. Az erjedés során keletkező széndioxid oldott állapotban marad a borban, illetve összegyűlik az erjesztő edény légterében. A későbbiekben ettől pukkan, habzik és gyöngyözik a pezsgő. A helyzet a cukorkoncentráció pontos mérésével vált megnyugtatóvá, és a pezsgőgyártás a 19. századra már Európa-szerte, így Magyarországon is elterjedt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése