Verdi: Traviata - Pezsgőária

Önálló minták - keresztszemes

Mozart: Don Giovanni - pezsgőária

Arany János: Alkalmi vers

Az uj évet (ócska tárgy!)
Kell megénekelnem,
Hálálkodva, ahogy illik,
Poharat emelnem.
Mit van mit kivánni még
Ily áldott időben? -
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Olcsó legyen a kenyér,
A gabona áros;
Jól fizesse a tinót
S nyerjen a mészáros,
Mérje pedig szöszön-boron,
Font kijárja bőven.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Senkinek a nyakára
Ne vigyenek kontót;
Valaki csak ráteszen,
Nyerje meg a lottót;
Annyi pénzünk legyen, hogy!
Még pedig pengőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Szegény ember malacának
Egy híja se essék;
Messze járjon dög, halál,
Burgonya-betegség;
Orvos, bakó a díját
Kapja heverőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Tücski-hajcski baromnak
Sokasuljon lába;
Boci járjon mezőre,
Gyermek iskolába;
Gyarapodjék a magyar
Számra, mint erőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Kívül, belül maradjon
Békében az ország;
A vásárra menőket
Sehol ki ne fosszák.
Béke legyen a háznál
És a szívredőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

A biró is, mint eddig,
Tisztét jól betöltse:
Víz kedviért a babát
Soha ki ne öntse;
Emberiség, igazság
Egyik serpenyőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Zenebona, babona,
Huzavona vesszen!
Visszavonás, levonás
Minket ne epesszen.
Legyen egység, türelem,
Hit a jövendőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Nagy uraink (ha élnek)
Nőjenek nagyobbra;
Áldozzanak, legyen is mit,
Mégse üssék dobra;
Nemzetiségünk mellett
Buzogjanak hően.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Író pedig írónak
Szemét ki ne ássa, -
Ne is legyen az idén
Napfogyatkozása
Jó erkölcs-, eszme-, hírnév-,
S előfizetőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Mire üssek még pohárt?
Asszonyi hűségre?
Barátság-, polgár-erény-,
Vagy mi más egyébre?
Hiszen ezek közöttünk
Vannak kelendőben.
Tudj` Isten, mi minden nincs
Ez uj esztendőben!

1817. március 2. — 1882. október 22.

A pezsgő története

Mintegy bő 300 éve Champagne vidékén, a Reims környéki hautvilliersi Szent Benedek-rendi apátság pincevezetője - páter Perignon - erjedetlen cukrot tartalmazó bort, vastag falú palackban parafadugóval zárt le. Karácsony táján barátait ezzel kínálta, s mikor megkóstolta a gyöngyöző bort, így kiáltott: ”A csillagokat iszom!”.


A pezsgő tehát valamikor az 1670 és 1715 között a véletlennek köszönhetően született meg, és a nagy titoktartás ellenére, féltve őrzött recept rejtegetése ellenére a 18. században széles körben ismertté vált.

A pezsgőkészítés titkát hosszú ideig féltékenyen őrizték. A francia királyokat Reimsben koronázták, ők és udvartartásuk is csak ilyenkor kóstolhatták meg a különleges nedűt. Don Perignon anélkül, hogy a palackban zajló biokémiai folyamatot ismerte volna, rájött, hogy ha a nem teljesen kierjedt mustot légmentesen lezárja, gyöngyöző bort kap.
Ehhez a felfedezéshez persze más műszaki találmányokra is szükség volt: a nyomást elbíró üvegpalackra, valamint a légmentes lezárást lehetővé tevő parafa dugóra. Éppen ezért a pezsgőkészítés a kezdetben nem volt veszélytelen feladat a palackban uralkodó 5-6 bar túlnyomás miatt. A véletlenszerű széndioxidképződés a palackok 20-80%-ának robbanását okozta.


A pezsgő lényege: egy szigorú előírások szerint készült bort megédesítenek, és újra erjesztenek. A második erjesztés zárt térben, nyomásálló palackokban, illetve ma már tartályokban is történik. A bor édesítésére 50 százalék cukortartalmú tirázslikőrt alkalmaznak.


Erjesztéskor speciális élesztőt adagolnak a borhoz. Az erjedés során keletkező széndioxid oldott állapotban marad a borban, illetve összegyűlik az erjesztő edény légterében. A későbbiekben ettől pukkan, habzik és gyöngyözik a pezsgő. A helyzet a cukorkoncentráció pontos mérésével vált megnyugtatóvá, és a pezsgőgyártás a 19. századra már Európa-szerte, így Magyarországon is elterjedt.

103 éve halt meg Törley József

Törley József, csantavéri (Szabadka, 1858. január 10. – Ostende, Belgium, 1907. július 28.) pezsgőgyáros, a champagne-típusú magyar pezsgő feltalálója.

A Törley pezsgők a feltörekvő polgárság, és a volt nemesi előjogúak kedvelt és státusszimbólum-italává vált, ami ünnepi alkalmak italának számított.
Az 1885. évi budapesti Országos Általános Kiállításon a cég italai sikeresen szerepeltek. A kiállítási katalógusban önálló rajzos reklámmal mutatkoztak be. A kiállításon a „Bor és egyéb szeszes italok” címszó alatt, a IX. csoportban szerepelt Törley az 1341-es sorszám alatt, a katalógus szerint „egyedüli franczia módszer szerint előállítva, saját pavillonjában.”


Ebben az évben a kitűnő minőségű Törley pezsgőkből már évente 150.000 palackot állítottak elő, és nemcsak Európában, hanem Ázsiába és Amerikába is exportáltak. 5-20 munkás között dolgozott a gyárban. Az 1885. Évi nagy kiállítás aranyérme után a cég 1893-ban elnyerte az Országos Iparegyesület aranyérmét is. 1896-ban már 60 munkással dolgozott és 20 lóerős gőzgépe is a pezsgőkészítést szolgálta.

1898-1899-ben a Monarchia legnagyobb pezsgőgyáraként már 1 millió palack pezsgőt állított elő. Sikerei nemcsak gazdasági, hanem társadalmi téren is követték, 1896. április 1-én magyar nemességet kapott az uralkodótól, I. Ferenc József császártól. Híres pezsgő márkája volt a Talizmán, amit már 1885-ben is reklámozott, majd a Casino pezsgő. Később számos más pezsgőmárkanevet vezetett be.

A Törley pezsgőgyár a második világháborúban súlyos veszteségeket és károsodásokat szenvedett, a fő épületének művészi kivitelezésű és egyedi Zsolnay csempékkel díszített épületrészeit az orosz katonaság és félreértelmezett osztályöntudat-indulat pusztította. A Törley Pezsgőüzemet 1948-ban államosították, majd 1989-90-ben a rendszerváltás újra és végletesen a családtól idegen kezekbe juttatta a szerencsétlenül kialakított kárpótlási törvény miatt.
A Henkell német befektető csoport vásárolta meg. A Törley pezsgők azonban továbbra is hirdetik és fenntartják egykori készítőjük európai hírnevét.

(részlet Csoma Zsigmond írásából)

“Bármit veszítesz, helyette nyersz valami mást.” (Ralph Waldo Emerson)

Konyhai óra - keresztszemes

Lermontov: Románc

A tengerparton valaha egy szürke szikla állt
Mennykő zuhant fejére és szétzúzta homlokát.
Kettéhasadt a szikla és most új mederbe csap
A szétváló falak között az ősz tajtéku hab.
Sosem forrhatnak össze már, de őrzik egyre még,
Hogy egyek voltak, s testüket a villám vágta szét.
Imígy vagyok hát én veled, elválaszt rágalom,
De nem idegeníthet el már tőled, jól tudom.
Többé már nem találkozunk s ha netán megnevez
Véletlenül majd valaki, megkérdezed: ki ez?
Elátkozod hát életem, miközben föllobog
Emlékeid között a mult és magad átkozod.
Nem zúzhat engem semmivé a bús emlékezet;
Örökre őrzöd arcomat s az elszállt perceket.

1832

Kiss Károly fordítása

169 éve halt meg Lermontov

Mihail Jurjevics Lermontov: Ima

Ne sujtsd rám, Uram, bosszúálló
Haraggal örök kezeid,
Amiért szeretem e fájó
Földet és szenvedélyeit;
Amiért tisztító szavadra
Lelkem csak nagyritkán figyel
S szellemem, fényed megtagadva,
Sötét helyeken vérzik el;
Amiért háborogva pezsget
A lávaforró indulat
S vad gyűlöletek és szerelmek
Kormozzák a látásomat;
Amiért szűk nekem a föld, és
Fél feléd fordulni utam,
S a dalomból síró könyörgés
Nem hozzád szárnyal, óh, Uram!
Ne fujd el az isteni lángot -
Lobogjon az kín s üdv felett,
Sujtsa sóvár szememet átkod,
Változtasd kővé szívemet,
S végül oltsd, bennem, oltsd ki végképp
A dal szomját, az iszonyút:
S akkor megint megszáll a békéd,
S elém nyíl ama Keskeny Út.

1829

Szabó Lőrinc fordítása

21 éve halt meg Szirtes Ádám

Szirtes Ádám (Tápiósáp, 1925. február 10. – Budapest, 1989. július 27.) színész.

126 éve halt meg Feszl Frigyes

Feszl Frigyes (Pest, 1821. február 20. – Budapest, 1884. július 27.) magyar építész, a magyar romantikus építészet egyik legjelesebb mestere.

A magyar, sőt az európai romantikus építészet egyik legjelesebb mestere. Tanulmányait állítólag Hild Józsefnél kezdte. 1839–41-ben a müncheni akadémián Klenze, Gärtner és Burklein tanítványa volt. Többször járt Olaszországban és Németországban. 1845 táján telepedett le végleg Pesten. 1845-ben a pesti Országháza pályázatán újszerű romantikus tervével általános elismerést és első díjat nyert, a terv azonban nem valósult meg.


1851-től Kauser Lipóttal és Gerster Károllyal társulva építette Budán a vízivárosi volt kapucinus templomot és kolostort, az alagút krisztinavárosi bejáratát, és Pesten a Nádor utcai Oszwald-házat (Nádor u. 22., 1846–51) és Pán Józseffel a kiskörúti volt London Szállót.


Fő műve a hosszú és küzdelmes tárgyalások után 1859–64 között épített pesti Vigadó, a romantika egyik jelentős alkotása, amely az 1849-ben Hentzi ágyúival elpusztított, Pollack Mihály által készített Redut alapfalaira épült. Feszl az építtető hatóságokkal való komoly összeütközései és a romantikától elforduló közízlés miatt a Vigadó felépítése után jelentősebb feladathoz már nem jutott.

“Nem akkor leszünk magabiztosak, ha mindig igazunk van, hanem akkor, ha nem félünk a tévedéstől” (Peter T . McIntyre)

Virágok - keresztszemes

Károlyi Amy: Úton

A lélek nélkül
oly üresnek tetszik a szoba.
Szellőztetnek.
Huzat nélkül takaró, párna,
szétszedve az élőnek ágya.
Nem beteg már és meg nem gyógyul,
nem nevet többé és nem búsul,
nem kételkedik és nem bízik.
A tegnapi virág még nyílik.

208 éve született Dumas

Id. Alexandre Dumas, teljes nevén Dumas Davy de la Pailleterie (1802. július 24. – 1870. december 5.) francia író, legismertebb művei kalandos történelmi regények, amelyek a világ legolvasottabb francia írójává tették őt.

Több regényéből (például a Monte Cristo grófja és a D’Artagnan történetek) készült filmadaptáció, de írt színdarabokat, újságcikkeket is, és rengeteg emberrel levelezett.

Károlyi Amy: Így

Halkan mondjad, - hangosan hallik, -
vissza ne verjék messzi falak.
Leírni talán nem is szabad.

Orcádra fessed rózsaszínnel,
bújtasd mosolyos csigaházba,
didergésbe és könnyű lázba.

Rejtsd pillád alá, meg ne lássák,
akadó lélegzetbe vessed.
Hogyha szereted, így szeressed.

Ruggiero Ricci hegedűl

1918. július 24-én született Ruggiero Ricci olasz–amerikai hegedűművész, Paganini műveinek ihletett tolmácsolója.

Károlyi Amy: Kék virág

Ezt a libegést, karcsuságot,
könnyüséget és bánatot!
Ha kezedbe veszed, vigyázva fogd.
Két ujjal téptem, lepke alól.
Ha ereszteném, ő is szállna.
Halványkék, szárnyas libegéssel,
ő is a lepkék után járna.
De más a sorsa.
Nem hal meg szépen. -
Eltikkad gyürüs ujjaim,
s tenyerem forró börtönében.

101 éve született Károlyi Amy

Károlyi Amy (Károlyi Mária) (Budapest, 1909. július 24. – Budapest, 2003. május 29.) költő, műfordító. Weöres Sándor felesége volt.


1940-ben első verseit Babits Mihály közölte a Nyugatban. 1947-ben férjhez ment Weöres Sándorhoz. Írói neve ekkor a Károlyi-Weöres Mária volt. Szívesen írt gyermekkönyveket, Weöres Sándorral közösen is. 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja.

“Az akadályok nem törhetnek meg; minden újabb akadály az elszántságomat fokozza.” (Leonardo da Vinci)

Nőszirom - keresztszemes

A te szerelmed kedvesem...

Kosztolányi Dezső: A nyár

A nyár az én szerelmem, érte égek,
halálthozó csókjára szomjazom,
erdőket áldozok szilaj tüzének,
bár ajkam is hervadna el azon.

Görnyedve várom télen a szobámba,
a tűz körül álmodva csüggeteg,
lángóceánját képzeletbe látva,
mely semmivé hamvasztja a telet.

S ha lángszerelme sápadt őszbe vénül
s zöld pártadísze hullong a fejérül,
virrasztom árva, bús menyasszonyom.

Zokogva már hülő keblére fekszem
s elsírva ottan legnagyobb szerelmem,
sápadt, aszú haját megcsókolom...

Fizessen nagysád!

“Az olyan helyekre vezető utakat, ahová érdemes eljutni, nem lehet lerövidíteni.” (Helen Keller)

96 éve született Muráti Lili

Muráti Lili, becenevén „Murcsi”, a két világháború közötti Meseautó-korszak emblematikus színésznője, egyebek mellett A csúnya lány, a Fizessen, nagysád!, a Végre, a Miért? című filmek főszereplője, az első modern magyar színésznő több irodalmi társaságnak is tagja volt, szívesen írogatott lapokba.
1914. július 22- én született Nagyváradon, művészi karrierjére pedig Rákosi Szidi színésziskolájában készült. Tehetségére Bárdos Artúr figyelt fel, és 16 évesen Zilahy Lajos Tűzmadárjában debütált. Az 1930-as, 1940-es évek pedig igazi "filmbálvánnyá" tették.
Magyarországi pályafutásának emlékezetes darabjai a Csúnya lány, az Ez történt Budapesten című filmek.
1945-ben férjével, Vaszary Jánossal Spanyolországba ment, ahol 1948-50 között a spanyol rádió magyar adásának bemondója volt, majd párjával saját színtársulatot alapítottak.


1950-63 között saját társulatával járta a spanyol színpadokat, 1966-ban pedig Argentínában vendégszerepelt. Jó jellemábrázoló képességgel, egyéni humorral és bájjal játszotta a modern drámák leányalakjait. Spanyolországban jellemszerepekben és komikai szerepkörben is sikeres volt. Számos magyar és spanyol filmben is szerepet kapott.
Madridban élt, 92 éves korában érte a halál.

Ez gyönyörű!

Nyári csodák

668 éve koronázták meg Nagy Lajos királyt

I. (Nagy) Lajos (lengyelül Ludwik Węgierski azaz Magyar Lajos, Nagy Lajos, Anjou Lajos), (1326. március 5. – 1382. szeptember 10.) Magyarország (1342–1382) és Lengyelország (1370–1382) Anjou-házi királya volt.

Uralkodása a középkori Magyar Királyság egyik fénykora: az ország belső békéje és dinasztikus kapcsolatai lehetővé tették a társadalom, a gazdaság és a kultúra fejlődését, így az ország fejlettsége közelebb került a nyugat-európai országokéhoz, aktív külpolitikája és hadjáratai révén pedig Magyarország európai nagyhatalommá vált. A lovagkirály személyes kvalitásai és dicsőséges hadjáratai megihlették még a 19. századi magyar nemzeti romantika költőit is.

Ha többet szeretnétek tudni, figyelmetekbe ajánlom
SZÁNTAI LAJOS: Nagy Lajos király őskeresése című előadását.

Arany János: Hunyadi csillaga

Lotz Károly: Hunyadi János képmása

Csillag tűnt fel, fényes csillag,
Merre a nap télben feljő;
Tiszta volt a mennyek boltja,
Semmi pára, semmi felhő.

S valamennyi égitestet
Homályossá tőn a szégyen,
Hogy, miként az, nem ragyognak
Összevéve hárman-négyen.

De koronkint amaz egynek
Fénye elhalt, oly sötét lett!
Bárha semmi köd vagy pára
És az égbolt tisztán kéklett.

Ámde újra még teljesben
Ragyogott fel szép világa:
Mint a gyémánt, oly tündöklő,
Mint az arany, olyan sárga.

Látta ezt egy földön járó;
A sötétből, mely övezte,
Vággyal nézve ama fényes
Csillagokra, messze, messze...

S álmodozván, így sohajtott,
Így ohajtott fel a jámbor:
"Haj! ki vagy te, sárga csillag,
Ismeretlen égi vándor?

Nem vagy-é te ama bolygó,
Minden bolygók fejedelme,
Kinek útját szabja, méri
A tudákos emberelme?

Nem vagy-é te ismeretlen
Szebb egekből új jelenség,
Hozva nékünk e vén földre
Balszerencsét, jó szerencsét?

Nem vagy-é te boldog szellem,
Megidvezült, megdicsőült,
Hogy vigasztalj a mostanról,
Hogy reményt nyujts a jövőrül?"

Ekkor ábrándos lelkében
Így zendült meg valamely szó,
Mintha csak a csillagokbul
Válaszképen lehallatszó.

Én vagyok az! földi ember
Fajod régi büszkesége,
Nevem így zeng míg egy név lesz:
Hunyadiak dicsősége.

Kiknek tiszta ép erkölcsén
Semmi csorba, semmi szeplő;
Kiknek, egyaránt, kezében
Nagy volt a kard, és a gyeplő...

(1855)

[*] Előhang akart lenni a Hunyadi ballada-körhöz. A. J.

554 éve történt a nándorfehérvári diadal

II. Mehmed július 4-én vette ostrom alá a várat, majd Hunyadi János egy július 14-én zajlott ütközetben áttörte a török hajózárat a Dunán, és csatlakozott sógora Szilágyi Mihály várat védő seregéhez. Az egyesült magyar sereg július 21-én visszaverte II. Mehmed támadását, majd július 22-én kitört a várból és a Kapisztrán János vezetése alatt álló keresztes sereg segítségével vereséget mért a török hadseregre.

Az eseményt a magyar hadtörténelem – tekintettel kivívásának körülményeire, hosszú távú következményeire, illetve nemzetközi jelentőségére – az egyik legjelentősebb magyar győzelemként tartja számon. A győzelem mintegy 70 évre megállította a törökök további európai terjeszkedését és Magyarország meghódítására irányuló próbálkozását.

A déli harangszó az egész keresztény világban azóta is a nándorfehérvári diadalra emlékeztet, a pápa a déli harangszóval hívta fel az emberek figyelmét arra, hogy imádkozzanak a szabadságukért. 2010. július 22-én a nándorfehérvári diadal 554. évfordulójára emlékezünk.

Wagner Sándor: Dugovics Titusz önfeláldozása.
Dugovics „mivel sehogy sem tudta megakadályozni, hogy a toronyra kitűzze a jelvényt, átnyalábolta a törököt, és a magasból a mélybe leugorva, magával rántotta.” (Antonio Bonfini)

Tagliacozzo, szerzetes író elbeszéléséből úgy látszik, hogy a krónikás több olyan pillanatot ismer, amelyben az igazi katonák, Hunyadi János, Szilágyi Mihály reménytelennek ítélték a helyzetet, és már-már feladták a harcot. János ekkor lelket öntött beléjük, hol látomásaira, hol szent históriákra hivatkozva meggyőzte őket arról, hogy az Úr minden emberi számítgatás ellenére is meg fogja segíteni övéit. A szerzetes író ezekkel a történetekkel természetesen a szent szerepét óhajtotta kidomborítani, a dolog azonban a valóságban sem mehetett végbe másképpen. Reális esély valóban nem volt a győzelemre, és ezt Hunyadinak tudnia kellett. Kapisztránnak azonban - aki mindaddig nem látott eleven törököt - fogalma sem volt erről, ő csak azt tudta, hogy a tömeg az általa felkeltett fanatizmus bűvöletében hihetetlen dolgokra képes. A két ellentétes egyéniség, a két különböző szándék tehát egyetlen pillanatban tökéletesre egészítette ki egymást. És ez éppen a döntő pillanat volt. ...
Az alapos tüzérségi előkészítés után tehát július 20-án dél tájban hirtelen elhallgattak az ágyúk, és a tájra nyomasztó csend telepedett. Kapisztrán Hunyadi utasítására még az utolsó pillanatban 4000 emberét bevitte a várba, a legvitézebbeket, a legmegbízhatóbbakat, a legjobban fölfegyverzetteket. Mindnyájukat buzdította az éber vigyázatra, a vértanúhalálra, a védelemre, az állhatatosságra és a hűségre, mint azelőtt is szokta, de most lelkesebben, hozzátéve, hogy a törökök hamarosan megtámadják őket. Áldást osztott, majd a sebesültekkel, az elfáradtakkal visszament a zimonyi táborba, hogy szükség esetén onnan tudjon újabb támogatást vinni. Szíve szerint maga is a várban maradt volna, Hunyadi azonban szigorúan ráparancsolt, hogy térjen vissza övéihez, hiszen azok nélküle mit sem érnek.

“Az, hogy milyen a boldog ember élete, gondolatai milyenségén múlik: így hát ügyelj erre! Ne fogadj be sötét, negatív gondolatokat.” (Marcus Aurelius)